A szövegfelismerő programon átkergetett régi cikkeket kénytelen vagyok végigolvasni, mert a gép benne hagy ezt-azt. Meglep, hogy amit valaha leírtam, nagyjából azon elvek és egykor engem ért hatások befolyása alapján élek. Az is meglep, hogy miket gondoltam évtizedekkel korábban. És miket gondoltak évezredekkel korábban élt emberek. Pl. Szent Ágoston. Az ő korában szentül meg voltak győződve róla az emberek, hogy lapos a föld. Na és! Attól még Ágoston szent lett.
A XXX. század embere ugyanúgy meg fogja mosolyogni a korunkban élők írásait, ha valami oknál fogva ráakad. Hogy lehetett olyan primitíven gondolkozni?! Ám úgy vélem, az akkor élő sem lesz a mindent tudás birtokában.
***
A pácsó és matracsír témához érkezett egy komment: régi szakácskönyvben talált szó: őzsonka.
Ha már, akkor álljon itt egy másik is: őzsuta. Ahogy megjegyeztem a kommentelőnek, érdemes volna összeszedni ezeket a különleges összetételeket.
***
Nem tudom, hányan lehetnek. Ott vannak mindenféle konferencián, mindenféle rendezvényen, az átlaghoz képest kissé jobban öltözötten, és azt a látszatot keltve, hogy ők ide hivatalosak. Meglehet, hogy széles mosollyal üdvözlik is egymást. Mint a bennfentesek. Hiszen ismerhetik is egymást, na nem mint szakértők, hanem mint rendszeres potyázók. A pogácsát már nem szívesen fogyasztják, mert az elég snassz. Köszönik, jó nekik a kaviáros szendvics is, ha nincs a melegen tartóban töltött káposzta vagy pörkölt nokedlivel. Általában nem várják meg a büfé hivatalos megnyitását. Rutinosan önkiszolgálják magukat. Szeretik a szabadon kitett szendvicseket, a kellemes vörösbort, s a végén néhány mignont is utána küldenek a húsos fogásoknak. Ha tehetik, visznek magukkal pótlást is a mostohább órákra. Majdnem napot írtam, de az nem lett volna igaz. Másnap, mások, másutt rendeznek konferenciát, és a notórius „vendégek” kötelességszerűen tiszteletüket teszik az újabb büfékben.
Holnap legyenek a ti vendégeitek!
Utolsó kommentek