Vannak, akik hamar eldobják fejük ékességét, mert „komolyan veszik”: az ész nem tűr hajat. Nem tartozom közéjük. Az én eszem megtűrte a hajat. Vagy nem volt elég eszem, mert ha lett volna, nem tűrte volna a hajat, vagy kivételként erősítettem a szabályt: Volt eszem, mely a bölcs mondás ellenére megtűrte a hajat.
Ám változott a koncepció. Miközben hanyatlásnak indultam sok szempontból, hadd ne részletezzem itt, valamiben férfiasodtam. Hajmosás közben s főleg az utána következő fésülködésnél tapasztalom, hogy ritkul a hajam. Sokkal több hullik ki, mint amennyi növekedésnek indul. Ráfoghatnám valamelyik gyógyszerem mellékhatására, ámde valószínűtlen. Vénségemre okosodom. Kezdi ledobni az eszem a hajamat. Lassan hatvanhat leszek. És kezd benőni a fejem lágya, kezd kikopni a hajzatom. Csak azért említem, hogy aki személyesen ismer, kezdjen megbarátkozni a gondolattal, hogy előbb-utóbb tonzúrám lesz. Majd’ beleőszülök!
***
Délután esküvőre vagyunk hivatalosak. Mióta tíz Bibliát kaptam a Könyv korrektúrázásáért, valahány templomi esküvőre meghívnak, mindenki egy Bibliát kap tőlünk nászajándékba. Hol van már az első tíz. Mégis: megszoktuk, alapkönyv, vezérlő kalauz egy életre. Kinyilatkoztatás.
Egy alkalommal az ifjú pár visszaüzent. Köszönik a Bibliát, de kérnének ajánlást is hozzá.
Ezt írtam nekik:
Az írás a legnémább beszéd, olykor mégis a leghangosabb.
Ez az Írás még ennél is több: az Isten lenyomata – nevezzük kinyilatkoztatásnak.
Ez a lap csak könyvjelző, de ez a Könyv az Élet jelzője, iránymutatója.
Legyen a Ti életeteké is!
Annyira megtetszett nekik, annyira köszönték, hogy azóta mindenki ugyanezt a szöveget kapja mellé könyvjelzőnek.
A maiak is.
Utolsó kommentek