E. néni
Üdvözöltük a nénit, de lehagytuk útközben. A templomban utolért, s mint rendesen, mögöttünk helyezkedett el, és beszédbe elegyedtünk. Elmondta, hogy lassan „bot”-orkál (szó szerint), de hát kell a mozgás ameddig egyáltalán lehetséges. Azt is elmondta, hogy mostan nyolcvannyolc éves. Tizenketten voltak testvérek, de már csak négyen élnek. Ő felülről számítva a negyedik. Sok dédunoka veszi körül népes családját, és mindig örömmel fogadják, ha valahova megérkezik. Szeretik az apró gyerekek mosolygós őmagát. A múltkorjában valamelyik aranyos kislány segíteni kívánt neki, és elkérte a botját, hogy majd azt ő cipeli. E. néni odaadta. Merthogy nem szabad soha visszautasítani a segítségre való készségességet. Ő pedig botjától megszabadulva próbált valahogyan mégis megérkezni a ház kapujához.
Ma a szezonban utoljára én kommentáltam a napi evangéliumi szakaszt.
Amikor visszaértek a néphez, odalépett hozzá egy ember, térdre hullott előtte, s kérte: "Uram, könyörülj fiamon! Holdkóros szegény és sokat szenved. Hol tűzbe esik, hol meg vízbe. Elhoztam tanítványaidhoz, de ők nem tudták meggyógyítani." Jézus így válaszolt: "Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide!" Jézus ráparancsolt, s a gonosz lélek kiment belőle. A gyerek azonnal meggyógyult. Amikor egyedül volt, odamentek Jézushoz a tanítványok és megkérdezték: "Mi miért nem tudtuk kiűzni?" Ezt felelte: "Mert gyenge a hitetek. Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! - odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen.
(Mt 17,14skk)
Ez egyszer megosztom Veletek, amit a hitről mondtam:
Testvérek!
A szentírási szakasz olvastán engem ez szólított meg:
Milyen az én hitem?
Hiszek-e?
Hiszek-e a hit erejében?
Hiszek-e az ima erejében?
Hiszek-e a szeretet erejében?
Hiszek-e a böjtölés erejében?
A kérdések életbevágóan fontosak.
Mert akkor hiszek, ha hitem szerint cselekszem.
Ha hiszek, életem alapjában meg fog változni.
Ha felfogom annak a valóságát, hogy ahol ketten vagy hárman összegyűlünk Krisztus nevében, akkor Ő itt van közöttünk, akkor megváltozik az életem. Mert úgy viselkedem, ahogyan a Mester jelenlétében viselkedni, élni kell.
Ha tökéletesen felfogom az eucharisztikus jelenlét valóságát, akkor úgy viselkedem, ahogy Krisztus valóságos jelenlétében viselkedni illik.
Ha egy szegényért, egy betegért, egy megpróbáltatásokkal vívódó barátomért teljes hittel imádkozom, megkapja, amire szüksége van.
Ha egy hajléktalanért, egy drogosért, egy alkoholista gyógyulásáért tiszta szívvel, és nem kételkedve imádkozom, megkapja Istentől a szükséges támogatást, megerősítést, esetleg felépülést, rehabilitációt.
Amikor imádkozom, nincsen helye a kételkedésnek, nincsen helye a szórakozottságnak, akkor teljes figyelmemmel és összeszedettségben Istenhez, Krisztushoz, a Szűzanyához, a szentek valamelyikéhez fordulok, s belső tekintetemet rá függesztve teljes bizalommal kérem segítségét, közbenjárását.
Krisztusba vetett hitem indít el az Ő követésére.
Az Ő követésének pedig meglesznek a gyümölcsei.
Életemet átalakítja a belé vetett hitem, mert Vele együtt fogok cselekedni.
Napjaimat az Ő jelenlétében fogom élni a Vele folytatott néma párbeszédben.
Minden életrezdülésembe bevonom Őt,
kikérem tanácsát,
megosztom vele azt, aki vagyok.
Ekkor elmondhatom, hogy bár hitem mustármagnyi, de hegyeket mozgat.
Nem mondom azt, hogy én már itt tartok, csak azt, hogy errefelé megyek.
Utolsó kommentek