Ernst Haeckel óta tudjuk, hogy az ontogenezis megismétli a filogenezist. Azaz az egyedfejlődés megismétli a törzsfejlődést. Én meg azért jártam ezelőtt fél évszázada gimibe, hogy tudjam ezt a tételt sok másikkal együtt.
A szülők legnagyobb élménye lehet, fölfedezni gyerekük fejlődését, és elképzelni, hogy az emberiség ugyanilyen módon, lépésről lépésre, lépcsőfokonként emelkedett arra a szintre, ahol tart. Így van ez kicsi unokánkkal is, aki immár elhagyta életkéjének 9. hónapját. Sok mindent megtanult, és sok mindent még meg kell tanulnia ezután. Gondolok ilyenekre, mint pl. úgy elesni, hogy ne nagyon vágja be a kis kobakját, stb.
Talán meséltem, hogy egy hete megindult négykézláb – előre. Forog, halad, sebességet vált, ha kell hátramenetet is produkál.
Nemrégiben fedeztem fel, hogy a papa, mama, baba szavakon kívül használ még egyet. Ez az ő találmánya. Akkor használja, amikor valahol elakad, valami nincs tetszésére, valamit nagyon nem szeretne. A fiú nem néger, de az alkalmazott szócska szuahélire emlékeztet. Mássalhangzó-torlódással fejezi ki, hogy itt aztán nincs tovább.
Ez az ismételten használt terminus leventicus a MBA.
Útban van a szőnyeg, MBA,
nem sikerült megkaparintani a magasra tett tárgyat, MBA,
forró az étel, nem tudom megenni: MBA.
Elfáradtam a játékban: MBA.
Nyűgös vagyok: MBA.
Vegyél fel: MBA.
Nem tudom, hogy mi volt az oka mai elkeseredésének. Mindenesetre fizikai sérülésnek nem tette ki magát, túl éhes sem lehetett, talán a pelusban volt valami, egyszóval a három itthon lévő felnőtt egyike sem találta el a baját. Magam is próbálkoztam a fejét simogatni, a tarkója alá nyúlni, hogy puhán essen fekvése, de semmi. Csak sírt tovább keservesen. Ekkor a szemébe néztem, és azt mondtam hangosan: MBA.
Mintha elvágták volna rosszkedvét. Azonnal megnyugodott.
Végre megérti valaki!
Drága csöppség! Dehogy értelek, csupán elképzelem, hogy valami nem gömbölyű az életedben, tehát MBA. Te pedig megnyugodtál attól, hogy veszem a lapot, és MBA-nak nevezem azt, ami kellemetlen, csakugyan valamiféle MBA.