Valamikor megírtam egy rövid anyagot, mely arról szól, hogy a sok munkanélküli értelmiségi előbb-utóbb „szürke állományát” képezi a gazdaságnak. Otthon várja a jobb jövőt – olykor a kétségbeesés határán. Speciel az agy szinonimája is „szürkeállomány”. A két meghatározást kötöttem össze ötletemmel. Mi volna, ha kiadnánk egy lapot Szürke-állomány címmel, mely kifejezetten a munkanélküli értelmiség agyának megtornásztatását célozná meg. A világon számos pályázati kiírás található, mely egy-egy probléma megoldását vagy egy folyamat racionalizálását célozza. De megvalósításra váró ötleteket is várnak, melyek munkahelyet biztosítanak újabb embereknek, és a pálya szélére került értelmiségiek számára pedig mentőövet jelenthetnek a pályázat megnyerési esélyének a kilátásával kecsegtetve őket.  
Nekem is voltak ötleteim: reklámszövegek, de bizonyos új termékek kialakításán is gondolkoztam.
Csak ami kapásból eszembe jut. 
- Tegyünk reklámszöveget szgk-ra bérért. (Megvalósították mások.)
- A csavarhúzónak adjunk nagyobb nyomatékot vibrátor segítségével. (úgy tudom, mások megvalósították.)
- Szép ábrás desszertes dobozba helyezzük el a fedél színes képét puzzle formájában. A desszert elfogyasztása után a doboz fedelének a mintáját a dobozban lévő részekből kirakhatjuk.
Újabb időkben pedig az orvosoknak, gyógyszerészeknek, gyógyszer-gyártóknak egyszerűsíteném a tevékenységét.
- Az orvos helyben készítsen a notórius gyógyszerfogyasztóknak elektronikus kártyát, mely meghatározott időnként lehetővé tenné a betegeknek, hogy a patikában a szokásos gyógyszereiket megkapják.
- A patikusok a kártya adatait egy mozdulattal beolvassák egy célgépbe, mely kidobja a fizetendő összeget, és kész. (Nincs kétféle vonalkód, három aláírás, bélyegző, stb.)
- A gyógyszergyárak egyszer küldenének minden patikába a nagyérdemű számára hozzáférhető PC-t nyomtatóval. Aki a kockázatokra kíváncsi, nyomtasson magának. Én pl. olvasatlanul dobom ki a tíz év óta szedett gyógyszereim mellékhatásairól szóló papírlapot.
- A tévéből is kitiltanám a kockázatokról és mellékhatásokról szóló szómenést. Minden patika és minden háziorvosi rendelő falára kitenném ezt a felszólítást. És kész.
- Az ún. átnyomós blisztert (1 buborékban egy pirula) megszüntetném. Sose származott abból baj, ha a pirulák egymáshoz értek a tároló üvegcsében, ahogy korábban volt.
- De ha nem szüntetnék meg ezt az idétlen blisztert, akkor a kórházak osztályainak a gyártók kötelesek volnának csomagolásfajtánként kinyomó automatát biztosítani. Amikor az egészségügy állandó létszámhiánnyal küszködik, megengedhetetlen időpazarlás, hogy az éjszakás nővérek órákig nyomogassák a bliszterekből a pirulákat, hogy reggelre minden beteg hozzájusson a napi adagjához.
Más.
- A homokzsákolás kérdését egy e célra szerkesztett „kombájn”-nal oldanám meg. A zsáktöltő automata pillanatok alatt azonos adagokat töltene a homokzsákokba, raklapokra sorakoztatná, ráemelné a teherautókra, s máris indulhatnának velük a folyópartokra. Ott már csak jó tempóban rakni kellene a muníciót.  Az ár elvonulása után ugyanez a célgép ürítené ki a zsákokat jól kirázva tartalmukat, hogy legközelebb is felhasználhatók legyenek a zsákok.
- A körbetartozást zsetonokkal hidalnám át. ezek a zsetonok csak a körbetartozásra volnának használhatók. Végül a gordiuszi csomók elvágása után kikerülnének a forgalomból.
Ötleteim hasznából a szokásos nettó 1%-ra igényt tartanék.
Mára ennyit, mert szürkeállományom elfáradt.