Mickey webnaplója

Márai megírja, hogy emigrálása előtt elolvasott egy sor nem élvonalbeli, ám a rövidebb lélegzetű műfajokban jeleskedő, kortárs magyar írásművet. Olyanokéit, akiknek nem adatott meg, hogy előrukkoljanak valamiféle hosszabb lélegzetű műformával, regénnyel, színdarabbal vagy effélével, de a kisprózát kitűnően művelték. Olyanokét, „akik elkallódtak az elüzletiesedett, divatos, kivilágított nevek után kullogó irodalmi versenyben. ” 
Ilyen neveket sorol: „Színi Gyula, Tömörkény, Török Gyula, Lovik, Cholnoky, Csáth Géza, Moly Tamás, Térey Sándor.”
„Mi égett el ennek a csendes nemzedéknek alkimista műhelyében, amíg a sok pazarlóan eltüzelt nyersanyagból néha kiolvadt egy csepp színarany!”
Majd így ír:
„Sokan voltak… Lakatos László, Szász Menyhért, Keleti Artúr, Somlyó Zoltán, Szegedi István.”
Tehát kiutazása előtt Márai ezeket szürcsölgette volt magába, hogy magát a legesszenciálisabb gyökerekkel megszívva távozzék külföldre.
Molnár F. hasonlóképpen lát rá kortársai némelyikére. Ő Lechner Ödön jeles építészre emlékezve fejti ki gondolatait, nem értve, hogy „akik lehetővé tudták volna tenni, hogy hatalmas nyomait hagyja ebben a városban egy nagy építőgéniusz, miért szidták, miért tolták hátra, miért kergették el mindenünnen, mindig tele szájjal hangoztatva, hogy »nagy tehetség, de…« Miért? Mert „nem lehetett vele kezdeni semmit”.  [Megjegyzem: Mennyire illenek ezek a szavak Makoveczre alkalmazva is.]       
Hát ez az. Helyben vagyunk. Vannak, akik arra születtek, hogy ne lehessen kezdeni velük semmit. Akik arról írnak, amit lelkük lelkedzik, arról, amit személyiségük diktál, és nem arról, amivel lehet kezdeni valamit (gyors, profiton való osztozkodás; belesimulás a trendibe; uram bocsá, a mindenkori politika szájíze szerinti alkotás).
Mindkét író megfogalmazása megfogott.
Az elismert nem azonos az értékessel, legalábbis nem okvetlenül az.
Mindketten ugyanarról írnak. A háttérbe szorulás okairól, amit Molnár érzékeny füllel meghall, s le is ír: „nem lehet kezdeni velük semmit”.
Ma ezt másképp mondják: Tehetséges volnál, de „béna vagy”.
Igazuk van.
Egy „béná”-val nem lehet mit kezdeni.
A kérdés csupán az, hogy kell-e kezdeni valamit velük, vagy elég, ha nyilvánosságot kapnak?
Sokuk szerencséjére ma már létezik a blog mint olyan. Itt kivetíthetik magukból – garantáltan ingyen – mindazt, amit nem mondhatnak el senkinek, s az interneten keresztül elmondanak hát mindenkinek, akit csak érdekel mondókájuk.