Pejoratív: Én két pofont kaptam csupán, míg őt tízszer vertem kupán.
Pozitív: Ne azt nézd, hogy mit kaphatsz, hanem, hogy mit adhatsz.
Kétélű és elgondolkoztató: Jobb adni, mint kapni. Biztos?
Evangéliumi: Mid van, amit nem kaptál? A kérdés jogos és költői. Sose volt testünket mindnyájan apánktól és anyánktól kaptuk, lelkünket Isten lelkedzette belénk. Pucéran jöttünk a világra.
Tehát amink van, azt mindet kaptuk, annál fogva, hogy születésünkkor a puszta életünkön kívül semmink sem volt. Ezeknek a tükrében visszakérdezek: Tényleg jobb adni, mint kapni?
Nemek szerint: Kölcsönös önátadást feltételez az érett felnőttek világában, mégis, a férfiak szoktak adni, a nők be/elfogadni. A férj hozza a valamit, és kap érte valakit. A mosolyát, a szeretetét, az örömét.
Sokaknak bajuk van az elfogadással. El kell gondolkozniuk rajta: Mid van, amit nem kaptál? Ha tehát semmink sincs, akkor vagy nem is lesz soha semmink, vagy megtanulunk mástól elfogadni bármit, megtanuljuk egymást is el- és befogadni.
Másoknak meg az adással van bajuk. Mit adhatnék neki? Mindene megvan. Tele a lakása a szükséges és szükségtelen kacatokkal. Eze is, aza is van, mert ha nem volna meg neki valamije, aminek a szükségét érzi, azonnal megszerezné. Tehát akármit akarnék venni, elkéstem. Mert vagy van neki, vagy nincs reá szüksége. Ez a legnehezebb. A dúsgazdagnak még valamit adni.
Így karácsony táján meghatározó módon előjön az adás-kapás témája.
Szeretném most kikerülni a fogyasztói társadalom reklám-űzte vásárlási túlzásait.
Szeretnék a lényegre koncentrálni. Ilyentájt arra emlékezünk, Akit az irgalmas Istentől kaptunk, hogy felemelje fejünket, hogy helyreállítsa megbillent emberi méltóságunkat, hogy teljessé tegye életünket, megnyissa az örök élet horizontját, hogy bizalommal és reménnyel nézhessünk a végtelen kiteljesedés lehetősége elé.
Kaphattunk-e ennél többet, értékesebbet, szebbet, nagyobbat, szerethetőbbet?
Nem. Százszor is nem.
Azért jött a Mester, hogy életével és halálával megmutassa ez embernek való és egyetlen járható utat. Mert egyedül Ő az út, a többi csak zsákutca.
Mi tagadás, kéri viszontszeretetünket mint kisded, s ugyanezt kéri mint Messiás.
Mindenkiét, mert ennyire rokonszenvez velünk.
2012.12.25. 19:21 emmausz
Adtam-kaptam
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr15169971
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek