Mickey webnaplója

Ha este fogok hozzá napi posztom megírásához, az mindig gyanús: hiába vártam a nap során a témára, eseménytelenül telt a nap, nyűgösségek értek, melyekkel nem szeretek másokat terhelni stb.
Így jártam ma is.
Hogy elkészüljön egy poszt, a bátorságot Szőke Szakáll bohózatából merítettem, amelyben az éhenkórász beosztottak a főnökhöz mennek előképzettség nélkül muzsikálni, a gazdag trakta reményében. Nos, ebben a kabaréjelenetben hangzik el: – Menjünk próbálni. Próbáljunk. Hátha tudunk! (Mármint hegedülni.)
Ez a „hátha tudunk” nekem most olyan, mint az érettségizőnek a tanár segítsége. A diák kéri szaktanárát, hogy kezdje el a tételét, folytatni aztán már tudja. Mire a tanár „elkezdi” neki, mondván: „A”…
„A” mai napon bejelentkeztek Katiék, hogy meglátogatnának, hiszen a kertek alatt motoroznak. Robi életet lehelt korábban vásárolt JAWA 350 cm3-s motorjába, mely igazi oldtimer. 1975-ös gyártású csehszlovák termék. Már az országot se úgy hívják, ahol gyártották. Mindenesetre azzal érkeztek. Kölcsönösen jól jártunk, mert Tücsivel felszámoltuk megmaradt krumpli készletünket. Annyi paprikás krumpli készült, hogy mi is, és megérkezésük után ők is jóllaktak belőle, s maradt valamennyi holnapra is.
Újabban felhagytam a sétálással. (Minek mennék? Itthon is sétálhatok eleget. A bútorok átrendezésével a legtöbb vacakom másutt található, mint korábban. Így másutt keresem a gyógyszereimet, a fehérneműket, a tiszta inget, stb. Rovom a kilométereket naponta. Folyton útirányt kell változtatnom, mert általában mire odaérek, ahol azelőtt tartottuk a keresett valamit, rájövök, hogy egész máshol kell keresnem. Jószerével kétannyit keringélek a lakásban, mint korábban.) Tehát nemigen sétálgatok odakünn. Így nem is fotózom odakint. Adódna, hogy eseményeket, belső tárgyakat kapjak lencsevégre. Pl. vendégeinket. Ma valahogy ez se jött össze. Pedig gondoltam rá. De egy sziesztázó vendég nyugalmát nem illik megzavarni. Kati és Tücsi pedig a nyárra várható esküvőhöz keresgéltek kapaszkodókat az internet képdzsungelében. Valahogyan nem állt össze fotózható kompozícióvá kettősük. Nekem háttal, a fal felé nézve előnytelen lett volna a portrékészítés. Mindössze három kép készült ma. Mind a három tárgyakról. Egy jól formált horgany locsolókanna, egy kép egy vissza-visszatérő kékdongóról, és Kati készített egyet a régi idők motorjáról. A JAWA becsületére váljék, hogy gyorsabban elrajtoltak vele, mint én a Colttal szoktam.
Immár a rokonságban két motor létezik. Ez a JAWA , és menyem öccse japán motorja. Harmadik lehet Csiáé Kaliforniában, hacsak el nem adta időközben. (Persze van egy negyedik is, egy felújításra váró olasz robogó. Egy 67-es Vespa. Szintén Robiéké.)
N. b.: A hatvanas években a Goldbergerben dolgozván egy góbészármazású legény emlegette, hogy a bátyja vett egy motrot. Jót mosolyogtam a rendhagyó ragozáson, s elképzeltem, ha több pénze lett volna, lehet, hogy egy traktrot vett volna. Ha pedig lakást vett volna (esetleg laksát), akkor vehetett volna sokféle bútrot. S tehetett volna bele néhány kalorifret (kalorifernek hívják a fűtőtesteket).
Legyen mára ennyi elég. Befejezem a mai fogalmazvnyát.