Hazánkban a keresztnévül választható női nevek listája lényegesen hosszabb, mint a fiúneveké. A nevek becézett alakjai ezt is jócskán meghaladják. A névváltozatok száma úgyszólván végtelen. Avagy ki tudná megmondani, hogy egy Zsuzsu becenév mögött Zsizsi áll, aki lehet Erzsizsi is meg Anzsizsi is, utóbbi az Angi, Angéla név mögé bújik. Egy ilyen Zsuzsu hozzánk tartozik. 
Együtt mentünk le vele és két tesójával a Máltai játszótérre. Van itt minden – vagy majdnem minden. Pl. pingpongütő labdával csak akkor, ha zálogot adunk az irodában üldögélőnek. Ránéztünk a kis Zsizsire, majd egymásra: kamaszosan elnevettük magunkat. Beadjuk Zsizsit zálogképpen, a felügyelő majd elszórakoztatja, amíg mi pingpongozunk. Semmit se hoztunk magunkkal ugyanis, ami zálogként számba jöhetett volna. Ezúttal tehát a pingpongozás elmaradt.
Csak a helyazonosság miatt írok magamról a következőként. Játszótér, tűző nap, itt-ott árnyék is. Gosti miatt focizni kell. Ő áll a kapuban. Mondom, cseréljünk. Én védek, te vagy a csatár. A kapu egy méretes palánk, félig rá tudok ülni, valamint egy nagy fa is jótékonyan árnyékba borítja.
Míg Gosti az elrúgott labdát űzi, eszembe jut két figura: egy híres hegedűművész és egy kitalált alak, egy bokszoló. A zenész kurzust adott a Zeneakadémián. Idős ember lévén, ülve magyarázott. Elmondta, hogy aki sokáig a pódiumon kíván maradni, jól teszi, ha gazdálkodik az erejével. A vonótechnikát magyarázta. A legkisebb erőkifejtés mellett kell megoldani a technikai feladatokat. Laza izomzattal kezelni a vonót és az erőteljesebb hangokat tudatosan a kápához közel játszani. Ez kisebb fizikai erőkifejtést igényel. Próbáltam megérteni: Idősödő korban volt. Mára már elhunyt.
A bokszolót Hemingway találta ki, és hőse az Egy tányér (hús?)leves című novella hőse. Arról szól,
hogy a pénzért ringbe szálló idősödő „sportoló” nagyon rosszul áll anyagilag. Sűrűn éhezik, és ez nem tesz jót állóképességének. Egy-egy menetet igyekszik úgy befejezni, hogy a saját sarkához táncol partnerével a ringben. Így azonnal leroskadhat lócájára. Ám mindez kevés. Kiütik. A padlón heverve arról elmélkedik, hogy mégiscsak jobb lett volna, ha valahonnan szerez egy tányér húslevest a mérkőzés előtt.
Így vagyok én is, mint ők ketten (és még ki tudja hányan), akik felett múlni látszik az idő. Keressük a saját sarkunkat, megpróbáljuk a legkisebb erőfeszítést igénylő technikákat alkalmazni.
– Árnyékban sétálunk,
– a többiekkel szemben mi 45 fokos szögben átvágunk a pázsiton, hogy tartani tudjuk a tempót a
– fiatalabbakkal, akik derékszögben kéntelenek kanyarodni a babakocsit tolva.
– Leülünk a palánkra, és
– igyekszünk „egyérintőzve” megszabadulni a labdától.
Ugyanis minden cifrázás kiszámíthatatlan bonyodalmakhoz vezethet.