Aki régen nem él mifelénk, az az új szlenget nem ismer(het)i. Így esik meg, hogy ha egy idős úr azt mondja, hogy ez a pofa nekem nem tetszik, akkor lehet tudni, hogy ezelőtt kb. 70 évvel volt fiatal. Most belebotolván a „kassa” szóba, elméláztam rajta, hogy ez is gyerekkorunkból szól vissza.
Kassa, kassi, talán a kóserből jön. Ki tudja?
Azt hogy jó, a szleng „állati” sok módon fejezi ki. Nekem ilyenek jöttek elő:
pipec, pöpec, frankó, bimbő, stőr, stöfi, stöfe, stöfinger, parádés, börberi, baró, menő, nem emberi,  tök szuper, dögös, marhajó, bulis, vagány, döfi, nyerő, fincsi, klassz, klafa, oltári, világi, haláli, baromi, tök állat. 
Egy új vonulat a királlyal indult, majd sirály, utóbb zsír lett belőle.
Próbáltam rendet vágni ezekbe a kifejezésekbe, hogy kronológiájában láttassam a jó szinonimáinak alakulását, de nem megy.  
Teljes elképedésemre nem találtam ilyen szócikket a Retró szótárban. Pedig ha valamit ezerféleképpen fejeztek ki, ez a jó szó.
Igazán a szinonima szótár se segített – jottányit se.
* * *
A fb-on találtam egy Bayes-hálót, amely a kapcsolatok rendszerét tükrözi. Két központja buborékba volt írva: Mama – Papa.
Ilyen érdeklődések tartoztak a mamához:
– Hol a gatyám?
– Éhes vagyok.
– Kész az uzsonna?
– Nem láttad a slusszkulcsot?
– Hogy óra van?
– Fázom, mit vegyek fel?
– Összerakhatom a puzzle-t?
– Van vasalt ingem?
Ilyenek tartoztak a papához:
– Nem láttad a mamát?