Mickey webnaplója

Te – mondja Levi, sőt te-te. Ez a nyomatékosítás annak szól, hogy nem mindig értjük egymást. Rájött ugyanis, ha azt mondják jelenlétében, hogy te, akkor ez őt jelenti. Ő előbb talált rá erre a névmásra, mint mi, akik egy darabig nem véltük tudni, hogy az általa utánzott „te” az ki vagy mi.
Egy kétévesnek hogyan magyarázzuk meg, hogy mi azért mondjuk neki, hogy te, mert mifelőlünk nézve ő te. Hogy magyarázzam meg, hogy felőle nézve a te az én. Hiszen én mindig magamra mutogatok. Egyet tehetnénk, meg is akarom mutatni neki. Én s magamra mutatok. Én s megfogom kezét, magára mutatva.
A rokoni kapcsolatok sűrűjét, a relációkat se képes fogni. Hogyan is értené, hogy a dédi az nemcsak egy öregasszony, hanem a dédi, az a nagyi mamája, vagy ha úgy jobban tetszik a papa nagyanyja, esetleg apja apósának a mamája. A dédi az a néni, akit olykor lát. Egyiket csak képen, másikat élőben. Az a neve, hogy dédi és kész.
Változik a kép, ha a felnőtt világra kivetítem. Akivel egyesülök, töredékesen, vagy ha úgy jobban tetszik, részlegesen teszem (hiszen nem bújhatok a bőrébe, nem tűnhetek át testén, testébe). Nincs is pontos kategória rá, hogy miben is áll ez az eggyé válás. A szerelmesek egybefonódása testüket tekintve átmeneti és időszakos. Azt elképzelem, hogy szellemük egyesül többé-kevésbé azonosulva egymással. A házasok szövetségébe ez belefér. Nos, igazán ekkor válik két én – vagy ha jobban tetszik – két te (aspektus kérdése az egész) mi-vé. Mi, akik „ketten leszünk egy testté”, mi, akik egy gyékényen árulunk, mi, akik egy követ fújunk, mi, akik egy tálból cseresznyéztünk. Tagadása is létezik, sértő formában. Mi közöm hozzád: Nem őriztünk együtt disznókat.        
Van aztán egy másfajta egyesülés is, melyben egyes hívők részesülnek. A katolikusok. A Mester állította: „Vegyétek és egyétek, mert ez az én testem (a kenyér színében), mely értetek adatik, továbbá ez az én vérem (a bor színében), amely értetek kiontatik. A hívő veszi és eszi: magához veszi a szentostyát. Egy piarista megjegyezte: A kannibálok embert esznek, a katolikusok pedig magát az Istent.
Az egészet csak azért hozom ide, mert itt teljes egyesülés megy végbe. Az ostya oldottan részünkké válik, elárad testünkben, a bor ugyanúgy átjár bennünket.
Érteni nem lehet, csak elfogadni.
Két énből (én és TE) Mi leszünk.
Teljesen.
Két lábjegyzet
A Jónás könyvéből vett olvasmányt hallottuk reggel. Ő és a cet. Három napig a hal gyomrában? Miért nem fullad meg, mielőtt elemésztődne. Ninive jó messzire van a tengertől. Olyan mesés leírás ez.
Bár fama est, hogy delfinek tengerbe pottyant embert már kituszkoltak a partra a hátukon.
Nem is ez a lényeg. A lényeg megtörtént. Nem hivatkozott volna rá Jézus: „Ninivének különb dolga lesz az ítéletkor, mert… Jónás szavára megtértek.” Ninive Asszíria legnagyobb városa volt. Ha volt Ninive, s ha a Mester Jónásra hivatkozott, akkor biztosra vehetjük, hogy az eset valamilyen formában végbement. Jézus ugyanis csak abban az esetben mondhatta magára utalva, hogy Jónásnál nagyobb van itt, ha Jónás valóságos próféta volt.
Közöm Ter 6-hoz
Az Isten fiai látták, hogy az emberek lányai szépek. (Jó szemük volt.)
Romlott volt a föld Isten szeme előtt, s a föld tele volt erőszakkal. Aztán jött a vízár hatalmas pusztítása.
A XXI. század mit mutat fel erőszak tekintetében? Egyáltalán: Tudomást vesz-e Isten létéről? Előtte él-e?
No comment.