Mickey webnaplója

A jobb és a bal számos zavar forrása. Ha a tévé képernyőjén a velem szemben ülő alak haja a bal oldalon van elválasztva, akkor rögzülhet bennem, hogy az átlaghoz képest eltérő, különc az illető. Mi másért választaná el rendhagyó módon a haját, minthogy bizonyítsa „én más káposzta vagyok”. A jobbos OV középen választja el a haját. Ez terjed. Semjén is hűségesen ezt teszi. A normális (na, jó, a megszokott) a haj baloldalon történő elválasztása. Nem vagyok borbély, hogy a hajfésülés kultúr-históriájában járatos volnék, csak arra gondolok, hogy az emberek általában jobbkezesek. Jobb kezük kényelmesen a fejük túlsó oldalát vakarássza. Innen lehet, hogy ezért alakult így a szokás. Vagy van más magyarázat?
A politikai jobb meg a bal szintén tükröződés csupán. A balosok zöme régóta nagytőkés, ha nem is jobb. A jobb viszont bekúszott balra (nagyon helyesen), a hitványabbja nyomul a nagykapitalisták irányába.
És még mindig bal és jobb. Előttem van a lábatlan gipszfigura (vagy papírmasé?), a biológiai szertár emberi testet ábrázoló aktja. Fele bőrrel takart, fele megnyúzva. Sőt. Ki is belezhető bizonyos mértékig, hogy a mögöttes szervek is láthatóvá, tapinthatóvá váljanak. A máj biztosan kiszerelhető volt belőle. És a BAL OLDALON VOLT! Mármint nekem szemlélőnek a bal oldalon. Mivel test, ösztönösen saját tükörképemnek tekintettem. Csak nagy sokára tudatosult bennem, hogy nem én látszom tükörben, hanem egy velem szemben álló test néz velem farkasszemet. Tehát ami ott bal, a valóságban – és belőlem nézve – jobb. Így fordult elő velem, hogy meglepődtem, amikor ultrahang-vizsgálat alkalmával a jobb oldalamat csiklandozták a transducerrel.
Van aztán egy igazi furcsaság. A heraldika. Címerünk vágásai a heraldika szabályai szerint a jobb oldalon vannak. A kettős kereszt pedig a baloldalon. Mintha egy heraldikus maga elé venne egy címerpajzsot és felénk mutogatva magyarázná, mi melyik oldalon van. Ha az ábrázolat felénk néz, a mögötte álló szempontjából csakugyan jobbra vannak a vágások és balján a kereszt.
Ugyancsak fordul a bal meg a jobb, ha menetiránynak háttal ülünk a buszon, vonaton. Ma ez divat, mert frontális ütközéskor belecsapódunk saját háttámlánkba, s nem előre, hogy összetörjük a fejünket. Ilyenkor azonban a menetirány szerinti jobb, meg bal szintén vált. A helyzet még rosszabb. Fékezéskor egyensúlyszervünk sztatolit-szemcséi hátratódulnak, gyorsuláskor előre, ami megbolondít bennünket. Jobbra-balra kanyarodáskor éppúgy tévesen jeleznek. Ettől sokan kikészülnek, szédülnek, elbizonytalanodnak. Jobban teszik, ha menetiránnyal egyezően ülnek le.  
Ha biztosak akarunk lenni, melyik irány a jobb, melyik a bal, legjobb, ha keresztet vetünk. Az a kezünk, amelyik a mozdulatot végzi, az a jobb.
Közöm a Ter 10-hez. Elmondja, hogy Noé fiai Szem, Kám, Jáfet utódai hogyan népesítették be a világot. Már hogy azt a világot, amely a szűkebb környezetük a kananeusoktól a jebuzitákig. Ha elfogadjuk, hogy a vízözön a Mediterráneumban ment végbe, akkor igazat adhatunk annak a híresztelésnek, hogy a „Szem”-ita népek mellett egy másik vonulat is létezik, amelyik tőle eltérő markereket mutat fel. A magyarok, ha jól tudom, ez utóbbihoz tartoznak, már ami testi sejtjeinket illeti.
Erről az jut eszembe, hogy egyesek milyen büszkék az emberek családfájukra. Én „régi családból” származom, az első ismert feljegyzés rólunk 1580-ból származik.  Ő még régebbi családból származik, Árpád-házi ősök rémlenek neki. Stb., stb.
Azt szoktam mondani: mi igazán régi családból származunk. Ádám volt ősapánk, Éva ősanyánk (legalábbis, ha a kreacionista szemléletet veszem alapul). Ha az evolucionizmust tekintem, akkor se hiszem, hogy a családom egyszer csak, valamikor az újkorban előlépett volna a semmiből.  Ott volt az már a fejlődés kezdetekor. Csakúgy, mint a te családod, ahogy mindenki családja. Ennyit a „régi családokról”.
S ha azt gondolod, hogy nem vagyunk rokonok, kérdezz meg egy antropológust vagy egy jó matematikust. Majd azok igazolják a gondolat helyes voltát.
Bizonyítható, hogy voltak közös őseink generációkkal ezelőtt.