A vasárnap ünnep. Reggel mise. Olykor a fiatalabb generáció is reggel le tud jönni. Ma is ez történt. Miki, Elvi, Levi elöl ültek. Mi voltunk az alelölülők, hogy Mórát is ideidézzem. Mise végén kivonuláskor az atya megsimogatta Levi orrát, mert az esett hozzá a legközelebb. A kislegény érdeklődéssel figyeli, mi történik a közösségben.
Hazatértünk, s le a rétre, kihasználni a napos időt. Levente mondatszavakat használ. Ma egy fák takarásában szálló repülőre azt mondta: Látom. Így, ragozva.
Másik pontos szóalkalmazása. Levi, adjak tésztát? Mire ő: Jó.
A harmadik ilyenféle megnyilvánulására délutánig vártam. Kapott egy marcipános csokoládédarabot, de látta, hogy az utolsó. Szeme láttára dobtuk ki az üres csokipapírt. Levi nem akart belenyugodni. Nyitotta a hűtő ajtaját, s mutatta, hogy hol kell még csokinak lennie. Persze, volt is egy nagy tábla. Elvi megengedte, hogy vágjak egy kicsit belőle. Levente nem hagyta annyiban: Nagy – mondta jelezve, hogy jól érti: a mama csak egy aprócskára gondolt. Én meg levágtam, ahogyan sikeredett. Alighanem nagynak minősíttetett, legalábbis Levi mosolyából ítélve. Elég gyorsan felfalta, s örömmel nyugtázta imigyen: – Megettem.
Búcsúzóul még mindkét öregszüle arcára nyomott egy-egy minden pénznél többet érő puszit, s ment haza boldogan papával és mamával.
Lábjegyzet. Közöm a Ter 20-hoz
Párhuzamos történet a Ter 12-vel. Csak nem az egyiptomi fáraóval, hanem Gerár királyával, Abimelekkel lejátszva (miszerint Sára Ábrahám nővére, ő viszont amannak fivére). Abimelek elvette Sárát, az Úr álmában tudatja vele, hogy halállal hal, mert Sára nem lány, hanem immár férjes asszony (az égi beavatkozás hatására átmenetileg Abimelek minden felesége meddő lett). Abimelek sebtében visszavitte Sárát Ábrahámnak – ajándékokkal. Nemcsak Abimelek félt, hanem Ábrahám is. Attól tartott, hogy fejét veszik, ha kitudódik, hogy Sára a felesége. (Nem véletlen ez. Utóbb Dávid is halálba küldte Uriást, mert nem akarta, hogy viszonya Betsabéhoz kitudódjon.) Közöm. Kérdés: ma jobb a helyzet? Hány gyilkosság mögött van szerelemféltés, féltékenység stb. Második kérdés: A kölcsönös félelem egyáltalán nem pusztult ki a világból. Amikor „fortélyos félelem igazgat”, ellehetetlenülnek a kölcsönös bizalomra, szeretetre épített kapcsolatok. A sötétség erői, a mindig rejtett érdekrendszer, a kapzsiság és mohóság, a „mindent nekem, azonnal” lépnek előtérbe, és érvényesülnek kicsiben és nagyban. Mint tudjuk, a szeretetben nincs félelem. de van-e ép és teljes szeretet. Úgy vélem, „nem terem, mint kender – bőven”.
2014.03.23. 18:14 emmausz
Látom. Nagy. Megettem. Jó – és társai
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr735875549
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek