Ha rámegyek a guglira, összekevert sorrendű könyvjelzőim ezt a sorozatot alkotják egy kis központozással: Programok: Deske! Flora magyar blogja. Miklós Gyorgyovich = emmausz. Művészetek. Rezdülések. Ezt még elmondom! Szerintem az élet hogy is volt (Gmail, FB Kvízpart)?
Ha bemegyek a FB-ra főbb vonalakban ezek a témák jelennek meg:
Néhány szép madár,
néhány szép virág,
néhány szép fa,
néhány göcsörtös fa,
néhány szép város,
néhány ronda város,
néhány pártpolitikáról szóló sárdobálós anyag,
néhány álláshirdetés,
néhány könyörgés lájkok begyűjtésére,
néhány névnapi levelezőlap,
néhány jó portré,
néhány tré portré,
néhány gyenge vicc,
néhány alulöltözött szépség,
néhány vélemény,
néhány vélemény a véleményekről,
néhány gyűlölettől fröcsögő anyag,
néhány giccstől fröcsögő anyag,
néhány írás, köztük napi posztom.
Ma ez volt.
Lábjegyzet. Közöm a Ter 23-hoz. Ábrahám felesége, Sára 127 éves korában meghalt. Ábrahám egy Efron nevű hettitától tanúk előtt megvett 400 sékel ezüstért egy telket, melyhez barlangrendszer tartozott. Ezzel indult el a föld megszerzése, melyet az Úr kijelölt számukra.
Közöm az elmondottakhoz. A kb 4,5 kg ezüst mai áron, ha jól számolom, jó félmillió Ft. Tehát árába vette a telket a pátriárka. A telkek ma sem olcsók, kiváltképpen, ha kvalifikált helyen vannak, vagy ha forrás indul rajtuk, esetleg – mint az ő esetében – barlangrendszer gazdagítja őket. De hát Ábrahámra a helyiek, mint Isten „főember”-ére tekintettek. Baráti áron megszámolták neki a telket.
Hol van még a Messiás, a Biblia főszereplőjének eljövetele.
Az ismert mondás szerint „Isten malmai lassan őrölnek”. Nem siet el semmit. Még nincs ország, nincs Kánaán, még nincs itt az ideje.
Az ír közmondás szerint „amikor Isten az időt teremtette, eleget teremtett belőle” – olvastuk H. Böll Írországi útinapló-jában.
Mindenesetre itt valami elindul. Valami valósul, és a folyamat meg nem áll az Újszövetségig.
Két lábjegyzet a lábjegyzethez.
– Hettiták: „Lám, a nemzetek olyanok előtte, mint a vízcsepp a vödörben” – jegyzi meg Izajás (40,15)    
– Isten malmai lassan őrölnek: „Mert ezer év előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt. Vagy annyi, mint egy éjjeli őrállás.” (Zs 90,4)
Egy asszociáció. Valamikor hajdanán – vagy 50 évvel ezelőtt – megjelent egy török szerző novellája a Nagyvilágban. A főhős közalkalmazott lévén Isztambulban egy szép telket, rajta szép házat álmodott magának, de fizetését alapul véve úgy kalkulált, hogy ahhoz keveset keres, hogy hitelre jó helyen vegyen magának házat. A lényeg, hogy fizetése nem emelkedett olyan ütemben, mint a telek- és házárak. Próbálkozott kevésbé előkelő helyen, próbálkozott kisebb telken, próbálkozott egyszerűbb kivitelű házban gondolkozni, mígnem rájött, hogy az áremelkedések miatt nem kaphat immár igénytelen ingatlanra sem hitelt. El odáig, hogy egészségi állapota megromolván elballagott a temetőbe, és megvásárolt megtakarított pénzén egy sírhelyet. Erre futotta életkeresete. Így elrendezve a végső dolgokat megnyugodva, békésen hunyt el.