Az egyik húsvéti ének szövegéből idézek:
A halál és élet harcra szállt.
Meghalván az élet, a halálon úr lett,
A halál és élet harcra szállt.
majd még
Fényes nap, Úr-adta ékes nap!
Isten adta nékünk, ezért örvendezzünk.
Fényes nap, Úr adta ékes nap!
Kiemeltem itt a sok versszak alapmondandóját: A halálon úr lett. Ez hitünk egyik központi titka.
A legfontosabb.
Minden ebből vezethető le.
Ezért testesült meg az Ige, ezért élte elénk az egyetlen követésre méltó életet, ezt az életet (az Atyának való engedelmességet) hitelesítette keresztjével és feltámadásával. Ő visszament az Atyához, de művét ránk hagyta. Többé a föld nem élhet a régi szokott és megrögzött önös módján. (Ennek jelképe, hogy a templom kárpitja Krisztus halálakor kettéhasadt teljes hosszában.) Az emberrel kötött új szövetség, a krisztusi végrendelet átírta a világtörténelmet. Megint csak egy népénekhez folyamodom, egy olyanhoz, melyet Bárdos Lajos szép négyszólamú motettává nemesített. Ismerem belülről, mert énekeltem, és ismerem kívülről, mert tegnap hallottam az immár évek óta nélkülem működő kórustól. A dal szövege:
Világmegváltó Jézus, keresztre fölfeszítteték.
Isten Báránya, Jézus, érettünk megtöretteték.
és még
Föl, föl már, ébredj szívem, én lelkem már erősödjél,
hogy innen égbe jussunk, már mindig jól és szentül élj!
Két apró megjegyzés. Személyesebb volna a szöveg, ha a fölfeszíttetél és megtörettetél szavak szerepelnének benne. Akkor nem történetet mondana el, hanem imába foglalná a történteket.
A másik: Furcsa, hogy magamnak ajánlok programot. Didaktikus volna még az is, ha másnak javasolnám a megjavulást. Így még furább. Igazságtartalmát persze nem érinti a megfogalmazás. Igazán az volna szerencsés, ha sikerülne megfogni egy ilyen tartalmat: ideje, hogy mind elmozduljunk a Krisztus-követés irányába. Ennek millió módja van, csak költői véna kell hozzá.
Lábjegyzet. Közöm a Ter 49-hez. Ebben a fejezetben Jákob megjósolja, prófétálja utódai, a 12 törzs jövőjét. Még egyszer kéri, hogy az Efrontól egykor vett kánaáni machpelai barlangban temessék el felmenői és feleségei mellé. Majd meghal.
Közöm. Nem csak én írok lábjegyzetet, hanem a Biblia szerkesztői is. Ők azt írják, hogy a prófécia legkorábban Dávid idejéből származhat. Ők a szakemberek, én csak megjegyzem, hogy visszafelé lényegesen könnyebb jósolni, mint előre. Engem nem zavar a tény, sőt bizonyos szempontból megnyugtató is. A nemzedékek emlékezete, mely apáról fiúra szállt szájhagyomány útján, alighanem pontos képet rajzol meg és jelöl ki az egyes törzsek sorsát illetően, melyek rendre beteljesedtek. Így hitelességük elég alapos. Ha pedig tévednének a szakemberek, akkor Jákob és gyermekei, unokái elhűlve hallgathatták, kire milyen sors vár. Volt már ilyen. József a főpohárnok előléptetését, a főpékmester kötél általi halálát adja elő az érintetteknek.
Nem szeretném, ha valami rémségeset jósolna nekem valaki hátralévő életemről. Jobb abban bízni, hogy sorsom teljesen istenfüggő. Az lesz és úgy lesz, ahogyan elrendezi sorsomat a saját érdekemben. Én egyet tehetek, hittel állok elébe.
2014.04.19. 09:10 emmausz
Élet, halál és élet – Múlt és jövő
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr946051929
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek