Mickey webnaplója

Most harmadszor írom le blogomban, hogy „túlélsz, pöcök”. Úgy kell Örkény Istvánnak, miért írt egyperces novellát róla. Talált valami igen hétköznapit, olyat, amely minden ember életében előfordul. A novella olvasója felcsillanó szemmel veszi tudomásul, hogy ilyen „pöcke, pöcökje” neki is van. Nem is egy. Bár lomtalanításkor megszabadultam két, alig használható csavarhúzótól, amelyeket ezelőtt 58 éve örököltünk – használtan, azért maradt jó néhány.
Most egy huszonöt éves pöcökről írok.
Negyed évszázada költöztünk Óbudára, a Pók utcába. Sokat mesélhetnék az úttörő időszakról, amikor egy, az építkezés során itt felejtett vastalicskát (japánert) toltunk ketten L.L.-val, aki természetesen már régen elköltözött saját házába. Akkor a ház körüli sittet vittük egy lerakóhelyre. Hatalmas és kisebb betondarabokat, téglákat, drótokat, miegyebet. Az NDK-ból ideszakadt Sabina rumos teával kínálta az együtt güriző tulajdonostársakat. Érdekes Sabina sorsa. Az NDK-ba a KISZ jóvoltából kiutazó és ott dolgozó Pista gyerek feleségül vette Sabinát, s idehozta a legvidámabb barakkba (vö. a szabin nők elrablása). Majd adódott, hogy akinek német társa van, az meg van invitálva az immár egyesült NSZK-ba, s ők azonnal mentek két gyerekükkel. (Vö. a szabin pasik elrablása.)
De hát a „pöcök”-ről ígértem írni.
A pöcök egy kb. két és fél méteres pvc-sín – áramvezeték-csatorna. Ugyancsak a tereprendezéskor került hozzám. Akkor még nem tudtam, mekkora kincs. Elég széles ahhoz, hogy egy matchbox-autót leguríthassak a teknőjében. A sort alighanem saját fiunk nyitotta meg, aki öt éves volt ideköltözésünk idején. Már voltak játékautói. Székre tettük a csatorna egyik végét, s indult az egyirányú autócsorda lefelé. Sokáig elszórakoztatta a fiút. Kis kihagyás után újra életre kelt a pvc-sín. Matyi unoka ma 17, de nem volt mindig ennyi. Boldogan játszott a száguldó kisautókkal. Őt követte az öccse, Tim, majd kishúga, Estelle. Egy ilyen mókából ő sem maradhatott ki. (Akinek két bátyja van, az szereti az autókat is. Estelle egyszer egy kisautót illesztett a hajához, jelezve, hogy neki autós hajcsatra volna szüksége.) Aztán a most 10 éves Gosti következett. Érdekes módon húgai nem igazán vonzódtak hozzá, noha megpróbáltak autógurítósat játszani ők is. Ám ma itt van Levi fiú, aki már főállású bölcsődés. Elővettem a pvc-pöcköt, és ő boldogan eregette le rajta a traktort, a buszt, a rendőrautót, a kombájnt, a papa zöld autóját és kisebb labdákat is. Órákig buzgólkodott, majd megebédelt és most az igazak álmát alussza.
Az előbb emlegettem, hogy „elővettem a pvc-pöcköt”. Igen. Merthogy éjszakánként hasznos funkciót tölt be. A legtöbb ágy egy idő elteltével a széle felé lejteni kezd a szivacsmatracok tökéletlensége miatt. Úgy aludtam egy darabig, hogy „ellentartottam” az enyhe lejtőnek. Persze elég gyorsan meguntam. Arra jöttem rá, hogy egy cm-rel meg kell emelnem az ágybetét külső szélét. Fogtam a balkonsarokba támasztott műanyagsínt, és az ágykeret mentén lefektettem hosszában. Éppen a kellő alátámasztást kínálta. Használata óta nyugodtan alszom az immár újra vízszintes ágyamon.
Megértitek, hogy a „pöcök” túlél engem?!        
Lábjegyzet a Kiv 12-höz. Pászka (húsvét) előképe. A kivonulók egyéves hím bárányt szerezzenek, szól az utasítás. Vérét kenjék az ajtófélfákra és a szemöldökfára, hogy a halál angyala megkímélje az ott lakókat. A bárányt süssék meg, minden részét egyék meg, a csontokat égessék el, hozzá kovásztalan kenyeret fogyasszanak keserűsalátával. A szomszédoktól szerezzék meg az ezüst- és aranytárgyaikat. Az Úr angyala végigvonul éjszaka Egyiptomon és minden elsőszülött gyermeket megöl a fáraó fiától kezdve a rabszolgákig lefelé. Az állatokét is. „Ezt a szokást akkor is tartsátok meg, amikor bejuttok arra a földre, amelyet az Úr ad nektek”. Mindez megvalósult és valóban hagyományteremtő esemény volt.  „Nagy sírás tört ki Egyiptomban.” A fáraó immár utasította Mózest, hogy menjenek azonnal innen marhástul. Meg is tették. A férfiak száma 600 000 volt. A fejezetből kiderül, hogy összesen József óta 430 évet töltöttek Egyiptomban. 
Közöm. Olyan ez a történet, mint eposz, mint egy hősköltemény. A választott nép nyomora és abból való szabadulása isteni vezérléssel. Nem sieti el a szerző a történések elbeszélését. Kitér minden fontos eseményre. Így pl. a pászka szertartás eredetére, gyökereire. Én a héber pászkán részt se vehetnék, hacsak a circumcisiónak alá nem vetném magamat. Legalábbis a fejezetben ezt rögzíti írója. Az isteni beavatkozás itt meghatározó. A későbbi eposzokban csak érintőleges. Hogy mi történt valójában, azt több ezer év távlatából nehéz kideríteni, talán nem is lehet. Egy biztos, Isten szeretet. Látja, mi fog történni, esetleg közli is a prófétákkal, így Mózessel is, de magát meg nem tagadja. Így csak találgathatunk, miért a sok gyilkosság, miért a nagy földrengések, miért a cunamik, miért a lávakitörések pusztításai, miért az ártatlanok szenvedése. Utóbbiról NP jezsuita megjegyzését írom ide. Ez a szeretet ára.