Mickey webnaplója

Az ember társas lény volt Aronson előtt is, de mit tegyünk: neki jutott eszébe ilyen címen könyvet írni tudományos megfigyeléseiről. Az embernek ebből a társaslényi mivoltából következőleg érdemes fololdódnia a társakban, találkozni velük, segítségükre lenni vagy éppen segítségüket kérni. Élményeinket kicserélni, megosztani a többiekkel, meghallgatni őket. Többet ér egy pszichológus rendelésén való részételnél, többet mindennél. Különbözőségeink, eltérő élethelyzetünk, személyiségünk eltérő gazdagsága egy-egy lehetőség a kölcsönös kiteljesedésre. Nem mondom, hogy állandóan egymás gondolataiban kell kurkásznunk, de azt igen, hogy mások gondja szolidárissá, mások öröme vidámmá tesz minket is.
Tegnap több találkozásunk is esett.  
Reggel a misén, délelőtt saját testvéreimmel, délután a fiatalabb generációval családostul nálunk, este egy virtuális találkozást hallgattam meg egy gazdag zenész személyiséggel, Illényi Katicával, aki a tévének nyilatkozott kb. öt éve. Érdemes meghallgatni a vele készült szűk félórás interjút.  https://www.youtube.com/watch?v=DekM3T2n0LI
Lábjegyzet a Kiv 15-höz. Ez későbbi betoldás (ld. SZIT lábjegyzet). Nagyjából Isten-dicsőítés, aki jól elverte az egyiptomiakat, de biztos kézzel óvta választott népét. Beszámol még két valamiről. Áron nővére dobbal a kezében táncra perdül, s őt követi a többi nő: „Magasztaljátok az Urat, mert dicsőség övezi, a lovat és a lovast a tengerbe vetette.” Az egész eddigiekről lerí, hogy hatalmas antropomorfizmus. A másik valami: Isten megígéri, hogy ha követik parancsait, Ő lesz orvosuk, és semmiféle betegséggel nem fogja őket sújtani. A fejezet végén egy említés. Megérkeztek Elimbe, ahol 12 forrásra és 70 pálmafára bukkantak. Letáboroztak alattuk.
Közöm. Mindig megmosolyogtatott, ha valaki azzal fenyegetőzött: Majd megver a jó Isten. Ha jó, akkor nem ver meg. Ha „megver”, akkor – tudva-nem tudva – kapálóztam a rám tett „iga” ellen, „nem akartam járomba hajtani a fejemet”, magam kerestem a bajt. Még sokszor fogjuk látni, hogy az Isten jelenlétében zajlik a világegyetem történelme. Tudja, mit akar, s célját eléri. Mivel sokan ellenkeznek vele, ezért a „szegletkövön halálra zúzzák magukat” (azért újra és újra megpróbálják az emberek).
Nem így van, de én így képzelem el az örök jelenlét: Isten előtt köralakot ölt a világtörténelem. Bármelyik szeletére néz, együtt látja az egészet. A világ pedig engedelmeskedik Isten legapróbb részletekig lebontott tervének. Ez sokszor kínos a lázongásunk miatt, máskor sétagalopp, amikor belesimulunk akaratába. Persze emberek lépten-nyomon belerondítanak ebbe a tervbe. Ez sokaknak okoz fájdalmat. Hát vigyázzunk egymásra, emberek, hiszen szegről-végről mindnyájan rokonai vagyunk egymásnak, ahogy ezt korábban már kifejtettem másutt.