Hatkor levoksoltunk, aztán arccal a vasút felé: elstartoltunk Kelenföldről. Taxival tovább a célállomásra. A cél pedig unokánk elsőáldozását személyes megjelenésünkkel ünnepélyesebbé tenni (ketten mentünk az asszonnyal). Nagyjából az ő (Ágoston) osztályuk tagjai járultak a szentséghez először. A leköszönt igazgató Farkas István (Lupus) vezette a szertartást sok humorral, sok kedvességgel, fegyelmezetten és kerülve a bőbeszédűséget. Csakugyan minden a helyén volt és olajozottan ment a fülledt melegben. Megjegyeztem, hogy bizonyítottuk: sok jó ember kis helyen is elfér. Öten préselődtünk a számunkra fenntartott padba. Megindító volt látni azt a sok ártatlan és tiszta arcot. Nekiindulnak az életnek sokféle tudással felfegyverkezve, és szakadatlan küzdelemben a civilizációs zajokkal, a sokszor gerjesztett szennyárral. Nincs könnyű sorsuk, de kiváló nevelést kapnak. Képzésük sokszerű, szervezettségük mintaértékű. Jó volt reflektálni az eseményekre, jó volt megélni a történteket, jó volt visszaemlékezni arra, hogy fél évszázada én is ezeknek a szerzeteseknek a támogatásával evickéltem a tudományok óceánján ilyen-olyan ladikommal.
Utóbb rekkenő hőség támadt, hazafelé hatalmas viharban száguldott velünk a rail-jet. A sűrű esőzés eredményesen rásegített a valamennyit hűsítő légkondicionálásra. Azonnal vagy öt fokkal hűvösebb lett. Így egészen elviselhető volt az ácsorgás, hiszen nem kaptunk már a pénztárnál helyjegyet. Épségben fáradtan és élményekkel gazdagodva vettük be saját házunkat és várunkat a Lőpormalom utcában.
Lábjegyzet a Kiv 38-hoz. Az építés folytatódik. Elkészül az égő áldozat oltára, a bronzmedence, az udvar. A fejezet felsorolja, hogy a felhasznált fémek értéke mekkora. Közöm. hozzávetőleg 100-200 talentum aranyat dolgoztak bele a műbe. Ennek forgalmi értékéről ma fogalmunk sincs. Az utolsó értesülésem szerint egy talentum arany megfelelt 32 000 USD-nak. Ma nyilván az arányok elmozdultak, és dollárban kifejezve lényegesen magasabb számot kapnánk eredményül. Két megjegyzés: a Biblia olykor rengeteg átfedéssel, redundanciával él a régi korok történéseinek előadása közben. A másik: amit az Úrnak adunk, azt is tőle kapjuk. Avagy nem ő lágyította-e meg az egyiptomiak szívét, hogy adakozzanak arannyal, ezüsttel, drágakövekkel stb. ellátva az országukat elhagyni készülő zsidókat? És ők adtak. Ami így összegyűlt, azt építették bele a zsidók összehordott és felajánlott javaiból az Istennek épített hordozható áldozat-bemutató helybe. Az Úr gondoskodik övéiről. Ez ma is így van. Várja nagy-nagy türelemmel, hogy nyissunk rá, nyitott szívvel hozzáfordulva.
2014.05.25. 21:38 emmausz
Mosonmagyaróváron a piaristáknál elsőáldozáson
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr776209847
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek