Mickey webnaplója

A facebookon minden megjelenik, és sok mindennek az ellenkezője is.  Az egyik reggeli anyag szerint Obama tudatja a világgal, hogy Oroszország felel az ukrajnai történésekért (Tantó néni ő keszte: visszaütött!). Ugyanő beszél rotáló amerikai katonákról, akik Lengyelországban váltják egymást.
A kérdés csak az, hogy egy az egyben váltják-e, vagy egyet tíz új vált-e le (Adj, király, katonát! Nem adok. Akkor szakítok. Szakíts, ha bírsz!)
Kérdés az is, hogy illik-e gyilkolászni a világ előre kiszemelt térségeiben stratégiai, mindenesetre elsősorban üzleti szempontok miatt? Mert itt nem kidobóst játszanak, hanem lőnek boldog-boldogtalanra. Valakik valakikre. Angolul beszélő felkelők az ukrán hadsereg egyenruhájában.
Marad még bőven kérdés, pl.: Vajon NATO-tagországként a jó vagy a rossz oldalon állunk-e? Még kérdésebb kérdés: Van-e egyáltalán jó oldal a kirobbantott konfliktusokban?
Mikor tesz le a világ arról, hogy az egyik legnagyobb profitot a hadászati anyagok, fegyverek gyártása révén akarja bekasszírozni?
Mi mást tehetnék, mint hogy szégyellem magam a politikusok helyett hazugságaikért, bármelyik oldalon hazudnak.
Mi mást is tehetnék, szégyellem magam a kiképzőtisztek helyett, akik képesek beleszuggerálni a bakákba: értelmes célért indulnak halálos küzdelembe. („Van jó fegyverem, ezzel őrizem a hazámat...” Aha. Az arab országokban, Afganisztánban, Nahátaztánban, Vietnámban, a Don-kanyarban, pénzért akárhol.)
Szégyellem magamat amiatt, hogy annyian megkötik a mefisztói alkut. 
Szégyellem magam a világ fegyvergyártói, fegyverfejlesztői, megrendelői és használói helyett, mert teljesen céltalan a tevékenységük. A világ nem képes gyűlölködésben működni.
Sok minden másért is szégyellem magam, de elég legyen itt ennyi.
Aki pedig kardja erejében bízik, hallgassa meg, mit mond erről a Mester: Aki kardot ránt, kard által hal meg.
Hányszor leírtam már: most is ezt teszem: Imához. Ferenc pápával együtt, a fenyegetett népekkel együtt, minden vallásos pacifistával együtt. Kyrie eleison, Christe eleison, Kyrie eleison. Parce, Domine! „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekednek.”
Lábjegyzet a Lev 8-hez. Rövid leszek. Az Úr parancsára Mózes itt hol sekrestyési feladatokat lát el (beöltözteti a liturgikus öltözékekbe Áront és fiait), hol püspöki feladatokat: Áront és fiait popokká szenteli. Papként jár el, amikor megmutatja nekik, hogyan végezzék el a különféle állatáldozatokat. A beavatás hét napig tart, ez idő alatt az újonnan szentelteknek a megnyilatkozás sátoránál kell tartózkodniuk, különben azonnal meghalnának.  
Közöm. Mind, akiket megkereszteltek, megbérmáltak, iniciációs (beavatási) szentségekben részesültünk. Legtöbbünk nem is emlékezik semmire, csak az erről szóló okirat és hozzátartozói elbeszélésének alapján tudhatja, hogy mindez így volt öntudatlan korában. Ha tehát beavatottak vagyunk, akkor az általános (királyi) papság részesei is az ebből következő meghívással és kötelességekkel együtt. Érdemes sűrűn elgondolkozni rajta, hogy mik következnek ebből saját életünket tekintve. Megfelelünk-e meghívásunknak?