Mickey webnaplója

Tegnap csúcsot döntött a forróság. Két fokot rávert a korábban Bp-en mért legmagasabb hőmérsékletre, csaknem elérte helyenként a 36 C-fokot. Itt, árnyékban 34 fok volt. Bár néhány napja tart a hőség, a légkondit eddig nem indítottam el. A falak egy ideig ellenállnak a hőterhelésnek, aztán viszont kemence módjára viselkednek. Ma ráfogtam a távkapcsolót a hűtőrendszerre, de azt se mondta, hogy nyikk. Hogy is tette volna, a két mignon-elem kimúlt. Így továbbra is ventilátorok szárítják bőrömet, míg a kis akkukat feltöltöm. Nem is olyan egyszerű a komfortos élet, ha egyszer az ember belemerül. Hol ez csökött, hol az nem működik vagy éppenséggel elavult. Esetleg nem is avult el, csak a reklámok sugallják, hogy cseréljem már le valami még jobbra.
Ma reggel laborvizsgálatra mentünk kettecskén. Nyitástól, negyed héttől „sorban ültek” korombeli férfiak, meg még öregebbek az urológia előtt. Nem akartam elhinni: Unatkoznak otthon? Hiszen csak 8 órakor nyit a betegirányító, ahol a sorszámot osztják. De hát velünk, férfiakkal zűr van. Tudom, hiszen magam is érintett vagyok.
Mindenesetre most csak vérvételre indultunk. Mondom Tücsinek: Már nem is érdekel, hogy vért vesznek, csak az eredmény. Olykor kiakaszt, mikor meglátom a csillaghalmazt a részvizsgálatok mellett. Pedig az én vérem jó. Láttam a kémcsőben: piros és folyékony. Mit kellene még tudnia? És nekem? Ha még negyvenféle vegyszert beszedetnek velem, akkor egészséges leszek? Egy frászt. Mindenesetre tűröm sorsomat, mert még van mondandóm. Még tehetségem szerint hozzátartozóim rendelkezésére akarok állni.
Lábjegyzet a Lev 16-hoz. Minden év 7. hónap tizedik napja az éve egyetlen engesztelési napja. Ilyenkor nincs munkavégzés, hanem böjt van, a nép megtisztulásának napja. Mózes részletesen előírja az Úr parancsait a szertartások elvégzésére vonatkozóan. Hogy mikor mehet be Áron a szentélybe, s mikor nem. A dolog komoly. Ha nem a megfelelő módon jár el, életével fizet érte. Itt említik először a pusztába kivitt bakot, melyet Azazel sivatagi démonra hagynak. A bakot nem ölik meg, mert állatáldozat csak az Úrnak jár. Közöm. Máig él a mondás, hogy „fejre olvassák valakinek a bűneit”. Nos, itt szerepel először: „[Áron] tegye két kezét a [bak] fejére és olvassa rá Izrael fiainak minden mulasztását, minden engedetlenségét, minden bűnét”. Nem lehet kikerülni annak a leszögezését, hogy ez a gesztus valamiképpen Krisztus keresztáldozatának előképe. A bak nem képes bűnt elkövetni, Jézus pedig bűntelen volt és maradt egész életében. De magára vette a mi bűneinket. (Nehezen fogadtam el: Az én bűnömet vette magára. Mindig hozzátettem: „is”. Persze. De ha mindenki magába néz, ki-ki beismerheti: „az én bűnömért szenvedett”. Mindnyájan egy-egy én vagyunk.)