Mickey webnaplója

Ahány ház, annyi baj legyen! – keveri a cinikus a közmondásokat közhellyé. Mindenki másképp csinálja – énekli az LGT.
Ahol annyi rendezvény folyik párhuzamosan, mint amennyi Budapesten szokásos, ott háromféle magatartást követhet az ember.
– Nem megy el egyikre se, mert nem tud vagy nem akar választani közülük.
– A lehető legtöbbre elmegy, és mintát vesz belőlük. Találkozik a megjelentekkel, kezez azokkal, akikhez tartozik, vagy akikhez tartozni kíván, beleharap két pogácsába, iszik egy jobb minőségű vöröset, s már ott sincs. Haknizik a következőre.
– Én a harmadik típushoz tartozom, aki ha valahová elmegy, annak egészére kíváncsi, s kitart az előadásokban, mert reménye szerint mind valamivel gazdagítja, s az egészről kíván benyomásokat szerezni. Találkozik, ha találkozik ismerősökkel, de azért megy, hogy ott legyen.
Szombaton reggel misére indultunk és ott voltunk. Bevásároltunk és ott voltunk. Elmentünk Máriaremetére egy mozgalom bemutatkozó rendezvényére (Szeretetláng) és valameddig ott voltunk, aztán elsöpörtünk, mert esküvőre is hivatalosak voltunk. Gyors ebéd után irány az eskem-beskem. Ott voltunk, próbáltam fotózgatni, mert ez olyan alkalom, amikor nem illik megakadályozni azt, hogy kéretlenül portrét készítsen az ember valakikről. Szoktam is élni a lehetőséggel. Fotóztam a karaktereket. Majd felkerekedtünk, s ajándékokkal megpakolva egy név- és születésnapi bulira lihegtünk. Kiderült, hogy a szülinapos ajándékképpen éppen Ausztriába látogatott (szervezési probléma), ezért az egyik apropótól elestünk. A másik ünnepelt jelen volt, tette a dolgát, ám a vendégek megérkezésünkkor már szedelődzködtek. Bár magammal vittem a fényképezőgépet, elő se vettem, sőt úgy kellett utánam hozni, mert egész egyszerűen ottfelejtettem a vendégség színhelyén (helyszínén?).     
Így tért véget az eseménydús szombat. Még szerencse, hogy nem esett, így nem áztunk se Remetén, se a templomkertben.
* * *
VerS
(Haiku )
Engem ő üt-ver s
ő ordítja: SEGÍTSÉG!
esdem: Segíts, ég! 
Összefoglaló a Józs 1-hez. Kiléptünk Mózes öt könyvének a világából (Pentateuchus). Mózes meghal, Józsue átveszi a stafétabotot. Józsue megerősítést kap felülről (mindenben a törvény szerint járj el, ne térj el tőle se jobbra se balra, hogy minden úton sikerrel járj.), és alulról (mindent megteszünk, amit csak parancsolsz, s elmegyünk mindenhova, ahova csak küldesz minket... aki nem engedelmeskedik parancsaidnak, az haljon meg). Közöm. Se jobbra, se balra. Átpolitizált világunkban azonnal politikai áthallása van ennek a centrumtól való eltérésnek. Már írtam, újra rögzítem: a politika mindenkié, a közjó szolgálata, csak annak van értelme, hogy a miniszterek (azaz szolgák) a társadalom létének, gyarapodásának a biztonságán fáradoznak. A többi korrupció, pártoskodás, széthúzás, önzés, helyzetbe kerülés keresése, és a pozíciók, a kapcsolati tőke bebetonozásának a kísérlete. Ha rajtam múlna, a sportolók anyagi támogatás nélkül versenghetnének saját gyönyörűségükre, a pártok pedig anyagi támogatás nélkül filozofálhatnának arról, hogy mi lenne jó az országnak. A közigazgatás az én elképzelésemben professzionista szolgálatot jelent. Hálóként kell(ene) lefednie a társadalmat, s arányosan húzni, emelni felfelé. Nem ezt tapasztalom világszerte.
Még megjegyzem, hogy Józsuénak megígéri a társaság: „egészen úgy hallgatunk rád, ahogyan Mózesre hallgattunk”. Alighanem ez az ígéret okoz majd később annyi galibát. Mózesre se hallgattak, és ez nagyon sokba került a zsidóknak.