Mickey webnaplója

Megímélesedett, fészbúkosodott világunkban már az is üdítő volna, ha valamelyikünk képes levelezőlapot kapna. Valamikor nagy divat volt, fekete-fehér, osztott mezőjű fotókkal, később színes levelezőlapok a világ minden részéről. Üdítő volna, noha a gimiben figyelmeztettek bennünket, hogy az ember levelet ír, ha van közlendője, ha pedig nincs, akkor ne írjon semmiféle lapokra. Volt a lapoknak néhány különleges előfordulása. Találkoztam olyannal, amelyre a föld alá szorított jezsuita rend tagja írt alig olvashatóan apró betűkkel és virágnyelven, hogy aki nincs beavatva a tényekbe, egy kukkot se értsen belőle. Találkoztam hangos képeslappal, amelyet lemezjátszón le lehetett forgatni. Éltem is alkalom adtán ezzel a lehetőséggel.
Most néhány szót arról a receficés szélű enyves papírdarabkáról, amelyet fiatalkoromban különféle szenvedélyességgel, de igen sokan – azt hiszem, inkább fiúk – gyűjtöttünk. Mesélik, hogy az egyik jezsuita nagyon adott arra, hogy levelező partnerei mindig új és újfajta bélyegekkel ellátott kopertát kapjanak tőle. ezért felfektetett egy lajstromot, és abban szerepelt, hogy ki miféle bélyeggel elátott levelet, lapot kapott. sose ismételte önmagát. Arra is emlékszem, hogy egy nagy levelezést lebonyolító szerzetes csak különlegesen szép bélyegeket ragasztott üdvözlő kártyáira. Olyannyira, hogy képes volt elzarándokolni valamelyik főpostára, hogy alkalmi bélyegeket vásároljon. Utóbbin nem csodálkoztam. Évekig különféle házak, majd később alig felismerhető népi motívumok szerepeltek a postabélyegeken. Mindenféle címlet unásig hasonló volt. Utóbb meg faragott padok, székek. Nagyfokú fantáziátlanságra utalt ez a tény.
Nekem is volt bélyeggyűjteményem. Nekem az ausztráliai postabélyegek nyerték meg tetszésemet. Rajtuk többnyire az uralkodó II. Erzsébet filigrán koronás alakja, s az egész harmóniát, békét sugárzott, jó volt ránézni. Tetszettek még azoknak az alig ismert szigeteknek a látványos állatsorozatai is, amelyek egyik fő bevételi forrása talán éppen az volt, hogy bélyegeket nyomnak ész nélkül. Aztán a drótposta térhódításával visszaszorult a levélposta-forgalom, vele együtt a bélyegkibocsátás súlyából is rendesen veszített. Nem tudom, hogy ma akad-e annyi filatelista, mint fiatalkoromban.
Mondom, visszaesett a levélforgalom. Ezzel együtt a kézírással készült üdvözlő sorok is elmaradtak. Így veszített személyességéből elég rendesen az egész emberi társadalom. Ugye ahány ember, annyi írás. Jól tudják ezt a grafológusok. Ma pedig az írások jelentős %-a Times New Roman típusú bötvekkel készül. Az aláíráson kívül legfeljebb észjárásából következtethet az értesítést kapó személy a feladó kilétéről.   
Összefoglaló a Józs 7-hez. Valakik loptak a jerikóiak kincseiből (átokparancs megszegése). Majd megtámadták Ai városát. Lebecsülték harcosait, akik megfutamították az izraelitákat, azért, mert megszegték a kincslopás tilalmát. Erre Józsue sorsvetéssel kijelöl egy törzset, abból egy nemzetséget, abból egy rokonságot, abból egy családot, abból egy férfit, aki bevallotta, hogy nagy értékű lopott holmit dugott el sátrában. Erre minden ingóságával együtt, egész családját kiirtotta, megkövezte a nép. Nagy kőrakást helyeztek el hulláik felett. Közöm. Az Úr „a langyosakat kiköpi a szájából”. Nem szereti a félszívűeket, akik szolgálnak is, meg nem is neki. Akik bűnös módon akár, de szeretnek jól járni. Kapitalista korunkban elgondolkozhatunk azon, hogy a szükségesen felül mennyi vacakkal vesszük körbe magunkat, olyasmikkel, amiket mások nélkülöznek. Ne akarjunk meggazdagodni. Igazat adok a pápának, aki szegény egyház elérésére tör. Nem szolgálhatunk két úrnak, a szeretet Istenének és a pénz bálványozásának (a Mammonnak).