Mickey webnaplója

Arrivée
A tegnap indult K+R páros miután megnézték, hogy a Feketeerdőben eredő Duna forrása csövéből továbbra is folyik a víz, továbbhaladtak, s reggel Münchenben ébredve célegyenesbe fordultak. Este hat után érkezetek meg Éváékhoz, hogy átadják Mo-on megjavított autójukat. Megérkezésükig hosszasan beszélgettünk Évával, s még hallottam a Renault dudáját, amikor is hirtelen abbahagytuk beszélgetésünket, mert csakugyan megérkeztek. Minden rosszban van valami jó. Ha nem romlik el az a kocsi, most nem találkoznak a sógorok, sógornők egymással. Mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy találja ki, mennyi utánjárás eredménye az újra működő autó, melyet ügyesen, az itthoni viszonyokat is figyelembe véve gazdaságosan ki lehetett javítani. Azért nem írok róla többet, mert nem szeretnék kihagyni semmilyen érdekes fordulatot (volt belőlük bőven), minden részletet viszont nem ismerek. Itthon Robi irányította a javítást, Éva pedig intézte nekik a szállást Párizsban. Ma meg, remélem, hogy egy jókedvű találkozás esik közöttük. Míg mi beszélgettünk, Fr. porszívózott. Még mindig fejleszti a házat. A fiatalok találkozása meglehetősen rövid lesz, hétfőn elszáguldanak TGV-vel a fővárost megnézni. Szerdán késő este pedig már Budapesten landol a gépük. Kifelé sem rövidebb az út, mint idefelé. Ugyanúgy az égiek óvó segítségét kértem Katira, Robira, amelyet Éváék utazása előtt szoktam. Van a jezsuitáknak egy égi közbenjárójuk, Madonna della strada. (Úti Boldogasszony). A világ négy sarkára kiterjedő rend tagjai nagyon sokat utaznak, s rendes szokásuk, hogy Mária közbenjárását kérjék ahhoz, hogy oda is érjenek, ahová indultak, mégpedig épen és egészségben. Nem igazán szokta őket baleset érni.
Összefoglalás a Józs 8-hoz. Ai mindössze két magánhangzó, de egy 12 000 lakosú városka neve is Jerikó közelében. Ai lakói – emlékszünk – egyszer már megfutamították az izraelitákat. Most Józsue cselhez folyamodik (mindent az Úr parancsára tesz). Támad, majd futamodást színlel, mire az egész város üldözésükre siet. Ám 5000 embert másutt rejt el. Ezek felgyújtják a férfi nélkül maradt várost, minden lakóját elpusztítják, és hátba támadják az ai-belieket. Ezek kettős présben őrlődnek pusztulásukig. Ai királyát felakasztatja Józsue, majd oltárt emel, hálaáldozatot mutat be az Úrnak és felolvassa az egész nép előtt Mózes törvényeit az utolsó betűig. Közöm. Mintha visszatérne az ószövetségi harcmodor. A mai katonák adott szava nem sokat ér, vezéreiké se: kegyetlen módon mészárolják le ma is a védteleneket, a másképp hívőket, mindenkit, akik ellenállnak az állig felfegyverzett martalócoknak, sőt azokat is, akik nem állnak ellen. Nem sorolom a helyeket, mindenki ismeri őket a tévéből, internetről. Ami pedig a hadra fogható nép megosztását illeti, látszólagos megfutamodását is, nagyon emlékeztet engem a hátrafelé nyilazó lovasaink harcmodorára. Árpád, emlékezetem szerint háromfelé osztotta a seregét, s meglepetésszerűen rontott rá a hatalmas túlerőben támadókra a pozsonyi csatában. Taktikája, miként Józsuéé is, bevált, szétszórta a magyarok kiirtására érkező nyugat-európai közös sereget. Elgondolkoztat: Valamiért nem volt kedves Ai város népe Istennek? Fogalmam sincs, mit vétettek. „Először a jók mennek el?” – akár gyilkosságok árán is... Csaknem cinikusan hangzanék. Majd odaát megtudjuk a titokzatos összefüggéseket, amelyek innen érthetetlennek látszanak.