Pál egyik levélrészletét úgy fordították le, hogy csaknem eszperente nyelven cseng. Nem állítom, hogy furcsa részt találtam meg, de olyasvalami, ami a Károli-féle szövegben így áll. „...legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtelen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.” (Fil 2,15) Ha jól számolom, a mondaton belül 30 e-hang szerepel. Persze elmegy, de nem szerencsés, miként Petőfi versében ez a sor: „mely nyelv merne versenyezni véled.” (A Tisza)
Van aztán egy nyelvtörő is, mely a ma olvasott evangélium része. A fordítók használhatnának szinonimákat, hogy ne gyötörje a felolvasó papot a helyes kiejtés: Kérjetek és adnak nektek, ... zörgessetek és ajtót nyitnak nektek.” (Vö. Lk 11,5skk) Bocsánat, de adódik a profán hasonlat: Jobb egy lúdnyak két tyúknyaknál. Tagadhatatlan némi hasonlóság.  Ki lehetne kerülni: Kérjetek, és adatik nektek, zörgessetek és megnyitják kedvetekért/előttetek/kérésetekre... az ajtót. Mindez kis figyelmesség csupán, mégis gördülékenyebbé teszi a szöveget, ennélfogva jobban megfogja a hallgatókat, mint a nyelvgyötrő. Fordítók: Akinek füle van hozzá, hallja meg!
***
Gyerekszáj: Tegnap este az 1241. sz. unoka,
Levi: Apa, gyele, Hold! (mutatja a szobája ablakába bevirító teliholdat este)
apja: Aha, tök szép, köszi! És amúgy, tudod, hogy mi az a hold?
Levi: Egy nagy tejes labda!
apja: Awwwwwww...     (Facebookból beemelve)
***
Felvettem Klári biztatására a Tinta kiadóval a kapcsolatot egy rövid bemutatkozó levélben. Csatoltam hozzá tervezett kötetem anyagát. Csend van körülötte. Én is csendes vagyok. Egy könyv fussa meg a maga életét, én meg az enyémet. Ha jó, fogyjon, ha rossz, mellőzzék. Sok a könyv és kevés az olvasó. Viszonylag közelről ismerem a kiadók helyzetét. Mind bestsellerre vár, hogy talpon maradjon. Addig meg az egekből indítják a könyvek árát, hogy legyen miből engedniük.    
Összefoglaló a Bír 18-hoz. Dán törzse földet keresett, ahol letelepedhessen. Kiküldtek öt embert, hogy kémleljék ki a környéket. A törzs 600 embere pedig fegyverben várta a híreket. Összefutottak Micha levitájával. Szó szót követett, eladdig, hogy magukkal vitték az istenszobrokat, az efódot és az öntött szobrot (terafim) gazdástul. Így lett saját papjuk. Micha emberei utánuk eredtek, de nem kapták vissza sem az ezüst szobrokat, se a papot. A fegyveresek megtámadták Lais városkát, lakóit kardélre hányták, városukat felgyújtották, majd újjáépítették. Közöm. Hányszor sarcolták meg az ilyenek az olyanokat, hányszor pusztították ki ezek azokat, hányszor vették el az egyikek minden vagyonukat a másikaknak. A Pál utcai fiúk regény, de a benne szereplő „einstand” fogalommá vált hazánkban. Ugye, jöttek a Pásztor gyerekek és a Múzium-kertben golyózó kisdiákok érezték, hogy „ebből a gyövésből még baj lesz”. Az erősebbek „jogán” kicsavarták a gyengébbek kezéből a golyókat. „Einstand vót.” Igen, az erősebb jogán. A dolgot majd a Názáreti által életbehívott ellenségszeretet rendezi el, akinek az erőtlensége végtelen erőt képvisel. A Pásztor gyerekek meg megkapják a golyókat, azokat is, amelyek otthon vannak tartalékban. Ezeknek nemcsak sarcot fizetnek azok, hanem még tesznek is hozzá, de azt nem teszik hozzá: Költsétek patikára!