Mickey webnaplója

A késztermék zárt műanyagtégelyben tartózkodik.
Neve: Ínyenc pástétom Libamájas. Idézem a rajta lévő szöveget:
„Összetevők: sertésszalonna, víz, sertésmáj, libamáj (12%), sertéshús, sertésbőrke, pácsókeverék [sic!] (só, tartósítószer E 250), stabilizátorok, (E 410, E 407, E 508), savanyúságot szabályozó E 262, cukor, fűszerkészítmény fűszerek és fűszerkivonatok, aroma, dextróz, ízfokozó E 624, E 631, só), aroma, savanyúságot szabályozó E 262...”
A poszt címéül ezt szántam: No Comment
Ám nem állhatom meg, hogy ne kommentáljam.
A név Libamájas pástétomot ígér. Ezt az ígéretét tornamutatványokon keresztül éri el. Ugyanis, amikor anyám libamájból pástétomot készített, libazsírba tett 100% libamájat, s mi kedvünkre kenhettük kenyerünkre, s kedvünkre sóztuk, ha akartuk. Ez a „készítmény” Libamájasnak nevezi magát, de csak 1/8-ad része libamáj, ha becsületesen beleteszi, amit ígér. A többi egy vicc.
Meg se kíséreli kiszámolni, hogy mennyi benne a „disznóság”: szalonna, máj, bőrke.
Mindjárt utána kitér a másik legfontosabb összetevőre: „víz”.
A pácsókeveréken jót derültem. Csakugyan így kell írni. Persze cs-nek mondjuk a szóhatár két betűjét, ha nem tudjuk, hogy az anyag pác-só. (Ezt a ziccert a gimiben is elkövettük.)
Van tehát benne só és némi élelmiszer-vegyipari izé: E 250.
Van aztán stabilizátor is benne 3 féle „E”. (Ha stabilizál, miért kell 3 napon belül megenni a kaját? Anyám zsírba hempergetett mája sokkal tovább megőrizte stabil ízét.)
Van még savanyúságot szabályozó Másik 3 féle „E” és még cukor (minek a májba savanyúcukor?), fűszerkészítmény (íme, a gyártási titok), kivonatok, aromák, dextróz, ízfokozó. Megjegyzem, anyám libamájához nem kellett ízfokozó, magáért beszélt a 100%-os máj. Még egyszer sorolja: aroma (lehet, hogy ez egy másik aroma) és megint csak savanyúságot szabályozó E 262. Hogy miért kell kétszer szabályozni a savanyúságot egy azon pástétomban ugyanazzal a vegyszerrel, fogalmam sincs. 
Miként arról sem, hogy miket etetnek meg velünk?
***
Legyen akkor most szó rólunk. Az üzletlánc mellékhelységei korszerűek, a férfi részleg egész biztosan. Nyitott közlekedő, de jól elhelyezett keresztfal teszi átláthatatlanná a folyosót. Középen hideg-meleg víz, elektromos kézszárító, fölöttük tükör. Balra a piszoárok, jobbra klotyók. Én balra. S ameddig ott tartózkodom, hallom, hogy köhécsel valaki a túloldal valamelyik fülkéjében. Van ilyen. Olyan is van, hogy letépi a papírt a hengerről. Sose voltam még benn, a hang alapján úgy vélem: óriás henger van a kabinokban. Ami feltűnő, a tépések gyakorisága. Ebben a tempóban arra sincs ideje a bent ülőnek, hogy a háta mögé vigye a letépett papírt. Egy-kettő ... tíz ... tizenöt ...  jó ideig hallani a henger forgását, a gyors ütemű tépkedéseket. Majd abbamarad a dolog, s az esetleg kit tartózkodók megnyugtatására öblítés hangját is hallani. Nem tudom eldönteni, hogy a bent lévő született lejmoló, szegény ember, smucig alak, aki egy fillért se ad ki, ha nem muszáj, ún. proletáréhség megszállottja, akinek a jelszava: Mit lehet itt ingyért kapni?
Nem tudom. Nem is az én feladatom számon kérni a pasitól, hogy miért tartalékol klotyópapírt békeidőben.
Inkább kijövök.
Összefoglaló a Bír 21-hez. Az izraeliek megesküsznek, hogy a történtek miatt egyik se adja lányát feleségül Benjamin fiaihoz. Utóbb megszánták Benjamint. Rájöttek, hogy lányok nélkül kihal a közülük való törzs. Feltűnt nekik, hogy Jábes lakói nem harcoltak mellettük. Ezért 12 000 embert küldenek ellenük, akik a férfiakat és asszonyokat kardélre hányják, csak a szűzlányokat tartják életben. Ezeket a lányokat azoknak a férfiaknak adták, akik életben maradtak a Rimmon-szikla árnyékában. Így sem jutott mindenkinek asszony. Esküjüket nem tagadhatták meg, ezért arra biztatták a Benjamin törzsbelieket, hogy menjenek Silóba, ahol szüretkor táncot járnak a lányok. Ragadjanak maguknak feleséget. Így is tettek az adott kényszerhelyzetben. Közöm. Elég messziről nézem az ókori erőszakosságokat. Nem mintha ma nem lenne ilyesmi, csak sokkal burkoltabban, azaz gyáva módon, többnyire a szörnyűségek eufémizmusba burkolásával: pl. etnikai tisztogatásnak nevezik a brutális népirtást, konzumnőknek és efféléknek a prostitúcióra kényszerített nőket, emberkereskedőknek nevezik azokat a gazembereket, akik embereket rabolnak, hogy eladják őket rabszolgának, esetleg munkára kényszerítsék, szerveivel üzleteljenek vagy perverzitásukat éljék ki a szerencsétleneken. Semmivel nem tisztességesebb ez az eljárásmód. A nagy különbség abban áll, hogy reményünk alapos a megváltás ténye miatt.