Ez akár szójáték s lehetne, bár mérvadó vélemények szerint csupán slampos megfogalmazása annak a ténynek, hogy az illető fiatalember (mert ő követte el), kiemelte Goethe művét, a polcról, és helyére cetlit helyezett el a fenti szöveggel.
A magyar tele van t-végű szavakkal, közöttük sok főnév is szerepel, melyek mind alkalmat adnak arra, hogy játsszunk e szamársággal. Attól lesz érdekes a móka, hogy a legkülönfélébb megfogalmazások után következnek ezek a csökött, kvázi tárgyragos főnevek. Lássunk néhány ilyesmit! A minta:
Elvittem a Fauszt!
Lécci, dobd ide a lapát!
Hűvösre jár az idő, vedd fel a kabát!
Húzd be a paplant, ne azt, a brokát!
Kérek szépen én is egy szelet nugát!
Nem nagy ügy, én is bármikor megmászom a sziklahát.
Olyan szamármód vezetsz, letaroltad a bakhát.
Ebbe a rúd-elemlámpába túl kicsi a bébi elem, kérek három góliát!
Itt az ideje kihelyezni a kerítésre a választási plakát!
Elegem van a zsíros kenyérből, enni kéne végre valamiféle delikát.
Itthon fekszem betegen, az iskolában valakitől elkaptam a skarlát.
Élvezem a tornaszereket, de nem mindegyiket: a nyújtót igen, a korlát nem.
Hetet számolsz lassan, s csak aztán dobod el a kézigránát.
Elkészült a berendezés is, minden és mindenki a helyén, felavatjuk a húskombinát.
Kedves szerzetestársaim, névnapja közeledik, itt az ideje felköszönteni az apát!
Hűvösödik már az idő, feltekerem a termosztát.
Nincsen mostan főállásom, ajánlj nekem egy potentát.
Stb., stb. Nagy a merítési lehetőség, halássz te is, én csak belekóstoltam a játékba.
Rajta hát, nyissatok meg egy csomó ördöglakat!
Összefoglalás az 1Sám 5-höz. Éli két fia Hofni és Pinchász „folytatták üzelmeiket”. Történt, hogy Izrael csatát vívott a filiszteusokkal. Ki is kapott tőlük: 4000 főt veszített. Ekkor a két renitens pap a szövetség ládáját hozták elő, hogy az újabb csatában segítse őket az Úr. A filiszteusok egymást bátorítva indultak harcolni, és nagy vereséget okoztak a zsidóknak. Harmincezer gyalogosuk lett oda. A filiszteusok magukkal vitték még a frigyládát is. Éli még megtudta a rossz hírt, s hogy két fia is elesett a csatában. 98 éves volt, amikor baleset vitte el 40 évi kormányzás után. Pinchász felesége fiút szül, de a nő meghal szülés közben. Közöm. Nyegleség, nemtörődömség, gőg, elbizakodottság, káros szenvedélyek rabsága? Nem tudom, mit rejt a két pap magatartása. Egy biztos, Isten „nem szereti” a félszívvel szolgálókat. Csakugyan megmutatja, hogy komolyan gondolja, amit majd Jézus fogalmaz meg: Nélkülem semmit se tehettek. Hofni és Pinchasz megpróbálták.
Rajtavesztettek.
2014.10.20. 10:17 emmausz
Elvittem a Fauszt
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr836809983
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek