Mickey webnaplója

A keresztrejtvényről lehet tudni, hogy angolszász találmány, és először NY.-ban jelent meg 1913-ban. (Az első világháború tehát nem ezért tört ki.) Magyarországon a Ma este című lap hozott le keresztrejtvényt először, 1925. 01. 22-én. Azóta sokakat megkísért az egyik legsziszifuszibb agycsiszoló, a keresztrejtvény. Magam is űzöm, és szégyenkezem az időlopás miatt.
Mert mi történik?
Veszem a rejtvényfüzetet, beleásom magamat a kitalációkba. Olykor valamin megakadok. Három lehetőség kínálkozik: 1. Megnézem valamiféle forrásban a kérdéses szót, 2. gyötröm magam, mígnem rájövök a megoldásra, 3. hátralapozok és csalok.
Miért? (Unokám rávágná: azért.)
Mert az egész füzetet átmásolhatnám a rejtvényfejtésre elbitangolt idő töredék részében, de mi abban a szellemi teljesítmény?  Kinek akarom bizonyítani, hogy agyilag még nem vagyok teljesen zokni? Magamnak, feleségemnek? Is-is? Ki tudja.
Azért valamire mégis jó a rejtvényfejtés. Mivel tollal töltöm ki az olasz típusú rejtvényeket, már egész ügyes vagyok benne, hogy bármelyik betűt bármely másikra rajzoljam át. Tudok A-ból Z-t, C-ből I-t, bármilyenből bármilyet gyártani. Annál is inkább, mert amíg megerősítést nem találok arra, hogy megfejtésem helytálló, addig csak halványan sercintem oda a betűszerűségeket.
Rájöttem, hogy a szerkesztők szókincse beáll egyfélére. Ennélfogva ahogy haladok a füzet kitöltésében, egyre könnyebb a dolgom. Előfordul, hogy három-négy rejtvényben is találkozom ugyanazzal a feladvánnyal. A mai rejtvények nem tökéletesek. Előfordul, hogy a kérdések számozásával van baj, máskor a helyesírással. A mostani rejtvényújság egyik karikatúraszövege: „hagyományőrzőink újra játszák a válságot”.  Még jó, hogy nem a megfejtésben kellett tévesen írnom valamit.
A legrondább, a lap vége. Ugye, ha egy asszony köt egy sálat, egy pulóvert, elkészülte után örömet szerez valakinek az elkészült mű. A rejtvénnyel nem ez történik. Megy a szelektív hulladékgyűjtőbe, és ez sziszifuszivá alázza az egész folyamatot. Mivel ma reggel befejeztem egy rejtvénylapot, a feleség előzékenyen megkérdezte a boltban bevásárlásunk alkalmával: akarok-e újabb lapot venni. Hevesen tiltakoztam. Talán két hét múlva.  
Még az előzőt se hevertem ki.
Összefoglaló az 1Sám 19-hez. Jonatán jelenti Dávidnak: „Atyám szándéka, hogy megöljön téged.” Saulnak pedig bizonygatja ugyanő: „Dávid nem vétett ellened semmit, inkább javadra szolgáltak tettei.” A király agya elborul, s miközben Dávid hárfázott neki, lándzsával le akarta döfni, de az Úr Dáviddal volt, s a lándzsa a falba fúródott. Michal, Dávid felesége meg akarja menteni őt, s kötélen lebocsátja éjjel, hogy elmenekülhessen, mert Saul tényleg el akarja tetetni láb alól. Dávid Rámába menekül, s beáll az ott transzba esett próféták közé. Saul emberei 3x kísérelik meg elfogni, de mindnyájan transzba esnek. Saul maga megy hát Rámába, ahol maga is transzba esett, s ruháját letépve meztelenül fetrengett levetkőzve egész nap és egész éjjel. Közöm. Az Úr véghezviszi, amit eltökélt. Lehet ellene ficánkolni, lehet kiáltani, hogy akaratodat nem veszem tudomásul! Semmit sem ér. Még megjegyzem, hogy Dávid a történtek alapján ebben a fejezetben is Krisztus előképe, aki nem vét senki ellen semmit, inkább mindenki javát szolgálja, mégis a keresztfán végzi. Nem véletlenül kérdezi támadóitól: Ugyan melyik jó tettemért kívántok megölni?