Mickey webnaplója

Korunkban divat lett a konferenciák levezető elnökei részéről gyakran elhangzó és itt következő sablonos indítás: Tisztelettel és szeretettel köszöntöm megjelent vendégeinket, őfelsége....-t, eminenciás .....-t, excellenciás.......t, bla-bla-bla...
Meglehet, hogy egyeseket tisztelettel, másokat szeretettel kívánnak üdvözölni. Nem tudom.  Mindenesetre: akit tisztelek, még nem biztos, hogy szeretem, fordítva viszont szinte biztosan igaz. Akit szeretek, azt tisztelem is. Ezért nekem távolságtartónak tűnik az istentisztelet a mise szinonimájaként. Pio és más szentek, pl. Loyolai Szt. Ignác a miseáldozat átélésekor nemritkán könnyeiket hullatták. Ez lényegesen több volt a tiszteletnél. Ez empatikus szeretetük bizonyítéka volt az iránt, aki szeretetből életét adta mindenkiért.
A teológusok beszélnek Istenről, a misztikusok beszélnek Istennel, Istenhez. Az istenismeret elég az istentisztelethez, a személyes tapasztalat segíti az istenszeretetet. Márpedig a katekizmus első válaszos kérdésére (Mi végett vagyunk a világon?) a válasz így szól: A célból vagyunk a világon, hogy Istent megismerjük (teológia, Biblia, teremtett világ), megszeressük (személyes tapasztalatra törekvés, misztika), neki szolgáljunk (Krisztus követése), és ezáltal üdvözüljünk, vagyis az üdvösségre jussunk (mennyország). Valaki szerint az isteni erények rövid kifejtése közelebb visz a kérdés tisztánlátásához, megtapasztalásához. Nézzük sorra, mi ezeknek a hivatalos imában való megfogalmazása:
„Istenem, hiszek benned, mert örökké igazmondó vagy.
Istenem, remélek benned, mert végtelenül hű és irgalmas vagy.
Istenem, mindennél jobban szeretlek téged, mert végtelenül jó és szeretetreméltó vagy.”
Bennem ezek máshogyan visszhangoznak:
Jézus, Isten Fia, (hiszem tanításodat és) próbállak követni, mert te vagy a számomra a szegletkő, akit az építők elvetettek [eredménytelenül!], s aki számomra az egyetlen fix vonatkozási pont vagy. Te vagy nekem az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég: akiért, és akiben fennáll a teremtett világ.
Remélek benned szentháromságos Isten, mert te tökéletességed okán nem tévedsz, és senkit sem tévesztesz meg.
Szeretlek téged háromságos isteni közösség, akik egymás végtelen szeretetéből éltek. A kölcsönös egymásért élés (önkiüresítés) abszolút létetek alapja, fenntartója, s akik saját képmásotokra teremtettétek az embert, mintegy szeretetetek kiáradása által, hogy viszontszerethessék isteni közösségeteket eme önmagukra reflektálni képes teremtményeid.
Alighanem lényegét tekintve nem igazán van eltérés a két megfogalmazás között, csakhogy utóbbi hozzám közelebb áll, mert megérteti velem azt, ami az előbbi megközelítésében kissé elméletinek tűnik.
Összefoglaló az 1Kir 3-hoz. Két viszonylag közismert történet. Egyik éjjel álmában megkérdi az Úr Salamontól, hogy milyen ajándékot kér tőle. Salamon bölcsességet kér, hogy nagyra nőtt népét megfelelően elkormányozhassa. Az Úrnak tetszik a választás, s emellé gazdagságot, valamint hosszú életet is ígér, arra az esetre, ha Salamon az Úr útjait járja. Felébredve örül az ifjú király élményének, nagy lakomát csap. A másik történet szerint két szajha egy napon szül, egy házban tartózkodik – de csak ők meg újszülötteik. Egyikük gyermeke éjjel meghal, mire a másik elcseréli amaz élő gyermekére. Reggel nagy lárma kezdődik eladdig, mígnem a király elé viszik panaszukat. Egyik nő erősíti, a másik tagadja a cserét. Salamon kardot hozat, s felemeli, hogy igazságosan kettévágja a gyereket. Ezzel a hamis nő bőven egyetért, az igazi anya kétségbeesetten kéri: inkább adja a másik félnek. A turpisságra gyorsan fény derül, a királyt éltetik bölcs döntése matt. Közöm. Alighanem egy nemzetet nem érhet nagyobb jó, mint ha erőskezű vezetője jó ügyeket képvisel, és azokban bölcsen jár el. A választott népnek szerencséje van. Salamon az Úr kedveltje, akinek megadja a bölcsességet, gazdagságot és a hosszú életet. Nagyon igaz rá János apostol kijelentése: „Most Isten fiainak hívnak minket és azok is vagyunk, de hogy mik leszünk, azt nem tudom.” Salamonról hamarosan kiderül, hogy mivé torzítja a gazdagság.