Karácsonyra előfizetést kaptam a Fülesbagoly c. havi rejtvénylapra. Különféle típusú rejtvényeket sorjáz, alapjában véve „olaszmódra” jellegű kitöltőcskéket. Mivel évek óta golyóstollal rovom ákombákomjaimat a kockákba (a precízek kedvéért négyzetrácsokba!!!), eleve kiesik a radírozás lehetősége. Mégse jövök zavarba. Alighanem megtanultam bármilyen betűt bármilyen másik betűre átrajzolni. Rafinériáim közé tartozik még, hogy halványan írok addig, amíg több oldalról meg nem erősíttetik, hogy amit beírtam, az a jó megoldás, jó helyre vésve.
***
Mi jobb, ha a fülem zúg, vagy ha különféle nóták, slágerek, szimfóniák zúgnak bennem belső hallással fixálva. Előfordul, hogy azzal a dallammal ébredek, mint amivel lefeküdtem. Tudományos emberek szerint van ebben némi kényszeresség. Hát akkor én egy kényszeres pali vagyok. Hurrá!
A fülzúgás pedig nincs megengedve se a hidegfront által, se a Betagen tabletta szedése folytán, se pedig a felvett koleszterin-antitest injekciósorozat folyományaként. Apró gond, hogy erről – kedves feleim – alighanem mit sem tudnak füleim, amelyek hol erősebben, hol gyengébben zúgnak. (Anyai nagyanyánknak is zúgtak. Mént az ő példája mutatja, el lehet lenni vele évtizedekig.) Bennem a csend is hangos. Különben majd szólok nekik, hogy hagyják abba, mert zavar a zaj.
***
Vannak, akiknek meg a keze izzad. Tudom, mert találkoztam ilyen emberekkel. Kézfogáskor zavaró lehet. Mivel az okát megszüntetni nem tudják, jól teszik, ha papírzsebkendőt, gézt vagy vattát, pamutdarabot tartanak a zsebükben, és rendszeresen markolásszák. Csak jó hatású lehet bőrükre nézve.
***
Tőlünk szép kilátás nyílik környezetünkre. Sok képet készítettem róla „nyári napban, téli szélben, harmatban, s ha hullt a hó”, egyszer mégiscsak kellene egy panoráma videót is gyártanom. Részben megmutatná, amit egy fotó nem képes, részben pedig egyfajta kordokumentum értéke volna Aquincum tőlünk látható szeletéről Valentinianus után kb. 1700 évvel. Ehhez csak egy stabilan rögzített állvány kell, (van is). Na, majd szép időben, nyári napban, harmatban, vagy ha hull a hó.
Összefoglaló a 2Kir 8-hoz. Elizeus a sunami özvegyasszonynak azt tanácsolja, hogy 7 évre költözzön a filiszteusok földjére, mert aszályos évek jönnek. Az úgy is tesz. Visszaköltözve a király utasítására visszakapja tulajdon házát, mezejét és másféle jószágait. Elizeus felkeresi Damaszkuszt. Benhadad király beteg volt. Hazaelt küldi Isten emberéhez, érdeklődjön tőle, felkel-e még a király. Elizeus megint igazat mond. Amit lát, megkönnyezi. A király felkel, de meghal. Izraelt pedig te megtámadod, s városait felgyújtod, harcosait megölöd, várandósait és csecsemőit kettévágod – jósolja. Látszólag meglepi Hazaelt ez a válasz. Ám mindez bekövetkezik. A király meggyógyul, Hazael fog egy takarót, vízbe mártja, és az arcára borítja Benhadadnak, aki megfullad. Jorám lesz Júda királya (ur. 848-841). „Olyat tesz, ami gonosznak számít az Úr szemében.” Az ő idejében Edom és Libna elszakad Júdától. Jorámot fia, Achaszja követi a trónon. Együtt támadnak Hazael ellen, de az arámok megsebesítik Jorámot, akit Júda királya meglátogat Jiszraelben. Közöm. El-elcsodálkozom a próféták érzékenységén. Élő kapcsolatban álltak az Úrral. „Látták” a jövőt, s rendre bekövetkezett, amit láttak. Ami Hazaelt illeti, azt tette, amit a 21. sz.-ban Guantanamo foglyaival vallatóik. Tudom, utóbbiak nem mentek el a végsőkig – csak majdnem. Elizeus megsiratja népét, hiszen „látja” pusztulásukat. Megint egy előkép. Krisztus is megsiratja Jeruzsálemet, mert látja pusztulását. (Vö. Jézus a golgotára menet találkozik az asszonyokkal.)