Mickey webnaplója

Tegnap az erkélyen napoztam, s ma is besüt a nap a szobánkba. Mivel az erkély keletre néző falán lóg Feszty Masa Úti Boldogasszonyának a másolata, a felkelő nap az idők során megfakította a képet. Olyanok lettek a színei, mint egy krisztusi kort megérő pléhkrisztusnak. Rajzossága továbbra is megnyerő. Reggelre ébredve megint kellemetlen álomra ébredtem. Ez elvileg rossz, viszont serkenti az ébredést, az ágytól való elszakadás vágyát. Ez történt. Felkerekedtem, hogy a tejeskávéval bedobáljam a reggeli tablettakupacot. Ilyenkor még egy gyors ellenőrzést végzek: Reggel hétféle bogyónak kell a markomban lennie, és mindnek különböző alakúnak lennie. Ha ez a feltétel teljesül, akkor valószínűsíthető, hogy szabályosan jártam el, ahogyan néhány éve egy szakorvos gárda megálmodta nekem a kórházban a reggeli dózist. Azért még egy zsemlét is bekapok, mert a halom „keserű magában”, ahogy a nóta mondja a szegénylegényekről (Van vöröshagyma a tarisznyában, keserű magában).
Megérkezett kerületi tündérünk ajándéka. Hogy jön ez ide? Egy vicc poénja, hogy a púpost megszólítja a tündér: Púpos vagy, te szegény? Majd rácsap a hátára és rögvest eltűnik a púpja. Találkozik egy egyenes tartású egészségessel. Jé, nincs púpod? Nesze! Most már van.
Kerületi tündérünk ajándéka egy paksaméta, amit ki kell állítani, bevinni, hitelesíteni, aláírni, kerületi kártyát kiváltani, parkoló tárcsát venni, mert a legnagyobb sérelmemre parkolási díjat fognak ezután szedni szép kerületünkben, ahol egészen idáig jó volt lakni. Most egy kft zsebét fogjuk tölteni a semmiért cserébe. Ők megígérik, hogy parkolhatunk az utcákban (eddig is megtehettük), és ők cserébe nem fogják őrizni az autó-tolvajok ellen otthagyott járművünket. Úgy kell nekünk, minek állunk meg, s hagyjuk magára jószágunkat. Viszont fel-alá járkálva próbálják a bliccelőket tetten érni, hogy megbüntethessék. Jaj, de rossz! Úgy érzem magam, mint a purgatóriumban.
Az önkormányzat figyelmébe ajánlom az evangéliumot, amelyben többek között ez áll: „»Mesteretek nem fizet templomadót?« »De igen« – felelte. Amikor hazaért, Jézus megelőzte a kérdéssel: »Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől szednek vámot és adót, a fiaiktól vagy az idegenektől?« »Az idegenektől« – válaszolta. Jézus így folytatta: »A fiak tehát mentesek alóla...«” (Mt 17,25skk). S ha ez kevés volna, hadd emlékeztessem minket nyuvasztó elöljáróinkat arra, hogy a szlovákok alkotmányellenesként országszerte megszüntették a parkolási díjakat, és nem omlott össze ettől az országuk. Csak egy sz*-kodással kevesebbel kell foglalkozniuk.
Tegnap Évával beszéltünk, aki egy francia kistelepülésen él családjával. Elmondtam neki bánatomat, s azt is, hogy kiköltözöm hozzájuk, mert elegem van a dilikből. Vette a lapot és biztatott.
Köszönöm, ők jól vannak. M. érettségizik s továbbképzi magát az informatika és a média mezsgyéjén húzódó interdiszciplína mentén. T. beiratkozott egy pilótaképző tanfolyamra, E. a lelke a családnak, Fl. pedig kikérte magának, hogy kislányomnak szólítsák. Már nagylány, négy éves is elmúlt.
Összefoglaló az Ezr 2-höz. Zerubbábel, Jojachin unokája vezetésével az izraeliek hazatértek Jeruzsálem vidékére. A fejezet név szerint sorolja az akkor ismertnek számító személyiségeket. Én nem teszem. Jöttek a papok, a leviták, a kapuőrök, az énekesek, a templomszolgák, egyéb szolgák. Összesen 42360 fő a szolgákon kívül. Az ő számuk 7337, továbbá 200 énekesnő. Utána a lovak számát adja meg: 736, a tevékét 435, szamarakét 6720. Mivel nem jöttek üres kézzel (ld. előző fejezet), 61 000 drachma aranyat és 5000 mina ezüstöt, meg 100 papi ruhát ajánlottak fel az istentiszteletekhez. Közöm. A fogságból a zsidóknak csak egy töredéke tért haza. A többiek maradtak. Úgy látszik, megszokták a helyet, az ottani civilizációt stb. A hazaérkezők feladata egy rommá pusztított ország helyreállítása. Ehhez kapták a perzsa „Marshall”-segélyt. Zömmel ez tette lehetővé, hogy gavallérmód adakozzanak.