Mickey webnaplója

Tudom, tudom, hogy így van. Ha mi egyszer elkezdünk egymásnak mindenféle jókat kívánni egy jeles nap alkalmából, a kívánságok változatainak se szeri se száma. Mindenki keresi azokat a minőségeket és tartalmakat, amelyeket fontosaknak tart ahhoz, hogy a személyes jelenléte hiányában mégis valamiképpen utaljon az ünnep fontosságára, szépségére. Nos, íme, itt a húsvét. Idézhetném a klasszikusokat, idézhetném elődjüket, Bachot, mégsem teszem. Két kuriozitást kínálok, melyek életem folyamán nekem nagyon is megjelenítették a feltámadás örömét. Egyik se tartozik azok közé a zenék közé, amelyek a szokott zenésmisék hangvételét idézik. Egészen más stílusú zenék ezek. Mindkét példám a mise Credóját idézi. Az első az 1965-ben a Philips által Afrikában felvett Missa Luba. A helyi (baluba) folklór stílusában megkomponált zene ez, a szokott ordinárium latin szövegeire írva. A tétel érdekessége, hogy a kórus és a „zenekar” – zömmel dobok – teljes összhangban egymással és a szokott bonyolult ritmusképletekkel eljut időben az 1’15’’-ig, amikor is megütik a gyászdobokat, melyek a szokásosnál sokkal magasabb hangon szólnak. Majd szóló énekli, hogy keresztre feszítették Poncius Pilátus alatt. 2’19’-nél elemi erővel és iszonyú magas hangon szólal meg az asszonykórus, elkiáltva a világnak, hogy harmadnapon feltámadt az írások szerint...
Különös szépsége miatt ajánlom még meghallgatni a mise Sanctus tételét. Szintén fent van a youtube-on. A Luba mise credo tétele itt hallgatható meg.    https://www.youtube.com/watch?v=h_rC9O6BYeI
A másik példám legalább ilyen különlegesség. Szilas Imre, USA-ban élő zeneszerző, karnagy, ifjonti korában, 1966-ban kb. 16 évesen megírta a húsvéti beatmisét. de most tekintsünk el tőle. Amise elhangzásának 30. évfordulójára immár tisztes felnőttként új misét komponált, méghozzá swing-stílusban. Ennek a credóját választottam másodikként. A tétel improvizációkkal és fugákkal él, és szépen komponált szólórésszel. Eljut a 6’30’’-hez, amikor Krisztus agonizálását jeleníti meg az orgona. Majd egy pillanatnyi csendet követően kitörő örömmel énekli a szoprán szólam: et resurrexit tertia die secundum Scripturas... stb.
Ugyanaz a végtelen öröm szólal meg, mint az előző kórusban hallható volt.
Nem is ragozom tovább. Már csak azt árulom el, hogy húsvétkor visszamegyek tini koromba, és meghallgatom a húsvéti beatmisét, majd vissza 1997-re, és meghallgatom ezt a misét is.
És nem unom meg. Az Abonyi mise credo tétele itt: https://www.youtube.com/watch?v=1jTVS5y2dAI
Összefoglaló a Neh 10-hez. Megújítják a mózesi törvényeket, s aláírásukkal, pecséttel hitelesítik. Megfogadják, hogy az első termést, az elsőszülötteket, az állatok elsőszülötteit is az Isten házának ajánlják, ugyanígy terményeik zsengéjét. Befizetik évente az 1/3 sékelt templomadóként. A leviták tizedet kapnak mindenből. A tized beszedésekor egy papnak kísérnie kell őket. És egy idézet: „Ha egy ország népei árut vagy bármilyen élelmet hoznak szombati napon árulni, sem szombaton, sem más szent napon nem vesszük meg tőlük.” Közöm. Nem kell félteni a vallásos izraelitákat. Az itt leírtakon kívül nem adóztak semmi után. Ez mindösszesen se éri el javaik 20%-át. Össze sem merem vetni a korabelit a mai adórendszerrel. Nincs értelme. Volna mit tanulnunk a régiektől. Az ünnepnapokon való üzletelés tilalma sem mai. Szombaton nincs adás-vevés, nincs nyerészkedés. A szombat az Úré. Ma ez is bonyolultabb kérdés. Aki vallásos ne vegyen semmit se vasárnap (ha izraelita, szombaton). A nem vallásosok pedig csináljanak, amit akarnak. Ez volna a természetes. A dolgot az komplikálja, hogy a vallásosak úgy tudják, hogy a pihenőnap rendszere a Feljebbvalótól származik, és mint ilyen a föld minden lakójának jót tesz, ha aszerint jár el, s ha teheti, megpihen, kikapcsolódik. Nem ragozom tovább. Én nem tiltanám meg nekik a munkát sem, ha ragaszkodnak hozzá. De megéri-e nonstop nyúzni magunkat? – hangzik az örökzöld kérdés. Ha a profitot nézem, feltétlenül, ha az embert, akkor nem. Itt jön az újabb kérdés: Mi az előbbre való? A pénz vagy az ember? Döntse el ki-ki maga.