Mickey webnaplója

A vicc szerint Szt. Péter elé érkezik száz férfi. A mennyország őre utasítja őket, hogy két sorban álljanak, jobbra a papucsférjek, balra, akik nem papucsférjek. A jobb oldaliba felfejlődik a 99 emberből álló sor, a bal oldalon csak egy pasi áll. Szent Péter rákérdez: Maga nem papucs férj? Én nem, a feleségem szólt, hogy álljak csak a bal oldalra. (Vö. világvége, Krisztus, kosok és bakok.)
Ma a misén elhangzott evangéliumi szakaszban a Mestert Nikodémus keresi fel, aki a nép tanítója, a főtanács (szanhedrin) tagja. Művelt izraelita. Jézus kérdőre vonja: Hát te sem érted, amit tanítok? Nem érti. Nem érti, mert nem adatott meg neki, hogy értse. Aki hittel az Istenre bízza magát, jobb helyzetben van. Nem a saját agyával akarja belátni az Úr gondolatait, ami ugye reménytelen ügy. Akaratlanul is a Rákosi-érabeli orosz nóta szövegére asszociálok: Rossz lesz nektek gazdag lányok, jó, jó szegény lányok.  
Egy évtizede a hátsó ablak alatti padon üldögéltem méltatlanságom teljes tudatában a misék alatt. Valamikor ráébredtem, hogy a miséző papnak milyen rossz szájízt ad, a hívek tőle való elkülönülése. Csakugyan félkörben, s a legtávolabb ült le szinte mindenki. Mintha félnénk attól, aki ott elöl van. Feladtam szokásomat, és a legelső padba ültem s ülök vagy tíz éve. Ám amikor a templomban imádkozó farizeus és a vámos kerül terítékre, óhatatlanul is a farizeust mintázó valakinek gondolom magamat. A farizeuséra, aki elfoglalja az első helyeket, nem úgy, mint a vámos. Utóbbi megigazulva tért haza.  Jaj: Rossz lesz nektek gazdag lányok, jó, jó szegény lányok.
Hát még amikor arról van szó, hogy aki sok tanításban részesült, attól sokat is követel az Isten (az sok verést kap), akinek kevés a tudása, az kevés verést kap. – Rossz lesz nektek gazdag lányok, jó, jó szegény lányok.
Sorolhatnék még ilyeneket: „Dicsőítelek Atyám – így Jézus –, mert elrejtetted az okosak elől és a szegényeknek nyilatkoztattad ki.” Amikor ezt halljuk, végzettségre való tekintet nélkül igyekszünk szegényeknek látszani, miközben tudjuk, hogy ez nem igaz. Rossz lesz nektek gazdag lányok, jó, jó szegény lányok.
De legalább még két hasonló kemény hely van: Nem tudjátok, hogy az Isten ott is arat, ahol nem vetett?
És a másik: Aki tíz talentumot kapott kölcsön, annak illik tíz másikat hozzátenni, gazdag kamattal együtt visszaszolgáltatni. Ez szinte ugyanaz, csak képekben elmondva, mint az előzők. Rossz lesz nektek gazdag lányok, jó, jó szegény lányok. A mottót a rutin tetette velem ide, itt csak akkor lesz rossz a gazdag lányoknak, ha elherdálják talentumaikat, s a szegény lányoknak pedig jó csak akkor lesz, ha a kevés tehetségüket jól kamatoztatják.  
A fentiek persze elgondolkoztatnak: jószerével arról szólnak, hogy mindannyian rászorulunk Isten irgalmára, mert többé-kevésbé haszontalan szolgák vagyunk.
* * *
D.-nél olvasom, hogy nem kell könyvtárnyi kötet ahhoz, hogy hitünk rejtelmeit megismerjük. Elég hozzá a napi breviárium olvasmányos imaórája. Itt minden régi és újabb gazdagsága le van írva vallásunk valamennyi meghatározó gondolata. Mosolyogva említem a Fioretti c. könyvben leírt huzavonát. Assisi Szent Ferenc hol engedi, hol tiltja, hogy Leó testvér egyetlen kincsét, egy breviáriumot birtokolja. Végül is megtiltja neki. Ez az eszköztelenség aztán már tényleg mindenek a teteje.
Összefoglaló a Tób 8-hoz. Tóbiás és Sára násza. Tóbiás a halszívet és -májat elfüstöli a nászszobában. A démon Egyiptomba menekül, ahol Rafael megkötözi. Tóbiás és Sára imádkoznak: „Áldott vagy, atyáink Istene!...Nővéremet tiszta szándékkal veszem feleségül. Engedd, hogy együtt öregedjünk meg.” Éjszaka együtt háltak. Ráguel – biztos, ami biztos – sírt ásott Tóbiásnak, ha ő is meghalna, majd szolgát küldött a nászszobához, hogy nézze meg, mi van a fiatalokkal. Az jelentette, hogy békésen alusznak. Ráguel ugyancsak imádkozik az Úrhoz, megköszönve, hogy jóra fordult a két egyke sorsa. Majd a lakodalomhoz levágat két ökröt és négy birkát. Kisüttet egy kemence kenyeret. Tóbiásnak értésére adja, hogy két hétig esznek-isznak, lakomáznak. Itt pontosan az történik, mint ami a mesékben: Tóbiásnak adja lányát és fele vagyonát azzal, hogy haláluk után a másik fele is őket illeti. Tóbiás, szüleid vagyunk mától fogva, én „apád vagyok, Edna meg az anyád.” –. Közöm. Ez a Biblia. Itt a természetes és a természetfeletti párbeszédben állnak egymással. A fiatalok és idősek megélik, amit később Jézus mond: „Nélkülem semmit se tehettek.” Nem hát, mert „minden kegyelem”. Mindent az Isten tart életben, mozgásban saját tervei szerint. Ezt próbálják érteni a hozzá bizalommal forduló fiatalok. De az idősek is szépen megfogalmazott szavakban fordulnak a Teremtőhöz. Immanens és transzcendens: Rafael főangyal, aki egyben Azarja testvér a démont más országba üldözi, és ott megkötözi. Tóbiás Rafael tanácsát követi: a hal belső szerveinek füstjével készteti távozásra a gonoszt.