Mickey webnaplója

Vannak „fentebb nem”-ben megírt imák (pl. Himnusz), barokkos körmondatokban megfogalmazott imák, szent közhelyeket előszedő imák, és vannak azután puritán imák is. Utóbbiakból idézek kettőt: Az egyik alighanem Sillye J. szövege:
„Békesség legyen velünk,
itt van köztünk Krisztus.
Békesség, békesség
legyen velünk.”
A másik hasonló, és egy taizéi nóta szövege:
„Ne félj, ne aggódj, ne sírj, ne bánkódj,
ha tiéd Isten, tiéd már minden.
Ne sírj, ne aggódj, ne félj, ne bánkódj:
elég ő néked.”
A harmadikat bennem a jezsuiták ihlették. Arról szól, hogy rengeteg a közúti és egyéb úti baleset. Amikor a jezsuiták útra kelnek, egy üdvözlégyet mondanak el s hozzácsapnak egy az Úti Boldogasszonyt megszólító rövid fohászt. Pontos szövegére nem emlékszem. A kérdés engem is foglalkoztat, és mert naponta vezetek, és sokan mások is vezetnek, kérem az égi segítséget. Először arról szólt az imám, hogy utunk eredményesen érjen véget. Ám kétértelmű a dolog a hívő részére. Ha az úton éri a halál, akkor is célba ér(het), örök céljához, ha nem is oda igyekezett. Ezért fordítottam a szövegen, és másképp fogalmaztam. Azt kérem az Úti Boldogasszonytól (Madonna della strada), hogy járjon közben annak érdekében, hogy se én ne okozzak balesetet másoknak, se mások ne okozzanak balesetet nekem, s a velem utazóknak se. És egyáltalán, minden autóvezető épségben jusson oda, ahová igyekezett.
* * *
Furcsának található, hogy olyannyira válogatós lettem: Mit olvassak el, és mit ne. Számos könyv vár befejezésre, amelyeket elkezdtem, de amelyeket egy jobb/fontosabb/ jobban megírt/érdekesebb opus félrerakatott velem.
Nem így vagyok a korrektúrázással. Ha jól megírt a könyv, akkor unatkozom, hisz nem az a feladatom, hogy mindennel egyetértsek, ami a kéziratban szerepel. Izgalmassá az eredményes hibavadászat teszi az olvasmányt, amennyiben munkámnak tökéletesítő haszna van.
Kicsit olyan ez, mint a keresztrejtvény. Ha ismert kérdésekre kell sablonos válaszokat adni, szellemi renyheséget okoz és ellenszenves. Akkor érdekes a rejtvény, ha új megfogalmazásokat tartalmaz, és ezek logikusak, megoldhatók, szellemi csemegék. Ilyen is van, ha nem is túl gyakori.
Összefoglaló az Eszt 6-hoz. Nem lehet az véletlen, hogy megtalálták az események könyvét, s az álmatlan Xerxésznek felolvasták belőle Mardokeus ügyét, aki leleplezte a királygyilkosságra készülő eunuchokat. Xerxész kérdésére elmondták, akik vele voltak, hogy M. semmi jutalmat nem kapott tettéért. Ámán épp a királyi udvarban tartózkodott ebben az időben. Megkérdezte tőle X.: Hogy kell megtisztelnie egy embert a királynak. Ő – magára vonatkoztatta – és azért ezt mondta: „Tegyenek a fejére koronát, adjanak rá palástot, ültessék lóra, és vezessék végig a városon az ünnepeltet.” Ekkor Xerxész megparancsolta Ámánnak, hogy szerezze be a kellékeket, és vezesse bennük végig a városon Mardokeust. Ámán igen elszomorodott, érezte vesztét és nem is alaptalanul. Közöm. El lehetne intézni az egész történetet azzal, hogy „aki másnak vermet ás, maga esik bele”. Előfordul, de nem feltétlenül, és nem ilyen ripsz-ropsz módon. Eszter könyvének minden fejezete eddig is arról szólt, hogy az Úrral kapcsolatot lehet és kell létesíteni, aki megáldja az igazak életét, és megbünteti a bűnözőket. Ki se mondja a fejezet Isten nevét, de érzékelteti, hogy látszólagos véletlenek már-már romantikus összejátszása fordítja meg a száműzöttek tömegének a sorsát, és Ámánét is.
1. X. (Achasvéros) álmatlan.
2. Épp abból a könyvből olvasnak fel.
3. Éppen azt az eseményt, amely Mardokeus tettét beszéli el.
4. Ámán valamiért épp a királyi udvarban sertepertél.
5. Abszolúte félreérti a király kérdését.
6. Maga ellen hívja ki a sorsot, anélkül hogy mindennek a tudatában volna.
7. egy 24 órán belül üldözötté lesz az üldöző, áldozattá kezd válni a gyilkosságra törő.