Gyönyörű a reggel. Hármas erősségű keleti szellő fúj, tiszta az égbolt, melegít a nap. Az erkély egyik karosszékén ülök, a másikon a lábamat nyugtatom. És mindkettőn elalszom. Ez így nem mehet. Bejövök blogot írni a szobába. A szokásosan olvasott blogokat végiglapozom, hátha bővültek újabb poszttal, de nem, illetve alig.
Mi ez a renyheség?
Magam se találom azt a madzagot, amin kicsapódhatna a szellemi kandiscukor.
Nem találom azt a katalizátort, amely megindítja agyam kerekeit. Olyannyira nem, hogy a gépem előtt is leragad a szemem. Pedig végigaludtam az éjszakát. Lehet, hogy ez a baj.
Sebtében lenyomok még egy kávét. A másodikat reggel.
Rendbe rakott CD-im közül kettőt kiemelek, mert most ilyenem van.
Úgy látszik, úgy vagyok a zenehallgatással, mint a nők az öltözködéssel, akik a megfelelő hangulatukhoz megfelelő ruhákat keresnek. Nos, én most a következőket éreztem közel magamhoz hangulatilag. Egy spanyol lemezt: csupa L-betűs számot hallgatok: La bamba, La cucaracha, Linda, La Adelita. La raspa... La arancha, La Islas Marias. Utána következik egy bolgár népi ihletésű dalokat éneklő asszonykórus. Gyönyörűen intonálják az egymással kevéssé harmonikus szekundokat párhuzamosan. Csakúgy lebeg az egész. Az aszimmetrikus 5/4-es bolgár ritmus 2 és 3 aprózásnyi ütemegységekből épül, amelyek igen temperamentumossá, dinamikussá teszik a kórust. De most még nem tartok itt. Közlöm, hogy egyelőre ébren tart a zene, a kávé. Reggel csak annyira futotta figyelmemből, hogy 10 képet kiválasszak a Veszprémben fotózottakból. Ma és holnap tervezem felét-felét megosztani a fb-on. Reggel misét kértünk húgom elhunyt anyósáért. Csütörtök reggel 8-kor lesz helyben, messze a közvetlen rokonságtól. Így hát alighanem csak lélekben leszünk együtt. Nagyon kedveltük Editkét. Mosolygósnak ismertük, barátságosnak, jó humorúnak, aki ízes palóc tájnyelvet használt.
R. I. P. Isten nyugosztalja.
Tegnap nyitott a Szent István Könyvhét a Belvárosban a szokásos helyen. Korábban ki-kilátogattam a térre (akkor még a Ferenciek terén tartották a hangulatos, Makovecz Imre által tervezett házikók alatt árusítva). Meg kell vallanom, sose lett az enyém igazán. Nemcsak ez, az állami könyvhét és a könyvfesztivál se. Elvesztem az ismeretlen művek gazdagságában, forgatagában. Fogalmam se volt, hogy melyik könyvhöz érdemes közelíteni. Nem segített ezen az sem, hogy akadt kiadó, amelyik a kezembe nyomott néhány általuk favorizált kötetet, hogy írnék róluk recenziót. Egy részüket el se olvastam. Hogy is mondjam: a svéd gyerekversben megírtakkal analóg volt élményem. Tudjátok, arról a gyerekről, aki bélyegeket gyűjtött egészen addig, ameddig apja egy kiló bélyeggel meg nem lepte. Akkor abbahagyta a gyűjtést. Így valahogy vagyok én a könyvek hatalmas felhozatalával. Hogyan találnám meg ebben a szénakazalban azt a három szellemi gombostűt, amely kitűnő, és engem érdeklő témájú stílusú volna?
Azért akinek van érkezése, és kedve is hozzá, csak látogasson el erre a könyvünnepre. Sokan dedikálnak.
Összefoglaló az Eszt 7-hez. Achasvéros Eszter lakomáján megkérdezte: Mit kívánsz tőlem? Eszter válasza: „Ajándékozz meg életemmel és népem életével, mert ki akarnak irtani minket.” „Ki gondolta ki ezt a gaztettet?” – így Achasvéros (alias Xerxész). „Ez az elvetemült Ámán” – mutatott rá Eszter. Ámán Eszter kereveténél könyörög az életéért. Ez felbőszíti Xerxészt: „A királynén akar erőszakot elkövetni az én jelenlétemben és az én házamban!!!” Azonnal zsákot húznak Ámán fejére. Az eunuch megjegyezte, hogy Ámán bitófát állíttatott saját házánál. Nyomban fel is akasztották rá. Ettől a király mérge elpárolgott.  Közöm. Judit merénylettel szabadítja meg népét az Úr eszközeként, Eszter egészen másképpen. Csupán szót emel saját érdekében és népe érdekében, a könyörtelen jogtiprás megfékezésére. Az eredmény ugyanaz. „Meghal a cselszövő”, és életben marad a királyné, életben Mardokeus és a zsidó nép. Isten tervei, útjai, döntései változatosak, kiszámíthatatlanok és teljes bizonyossággal bekövetkeznek. Nincs értelme kapálódzni ellenük. Inkább az ok-okozati összefüggésekre érdemes odafigyelni, rajtuk elgondolkozni.