Mickey webnaplója

Pénteken Jézus Szíve ünnepe, szombaton Mária Sz. Szíve emléknap. Igazi kánikula érkezik hozzánk folyamatosan. Hozza a déli szél.  Hárman lesznek a klérus tagjai idén Esztergomban: Többek között Varga Norbert. Az ő megszólítására válaszoltam: „Kedves Norbert! Az Ég igyekszik, a Nap ontja forró sugarait. Emlékezzél arra a hevülésre, amit szentelésed napja hozott. Isten áldjon Téged és erősítsen mindig, hogy teljesen szép hivatásodnak élj! Miklós” Persze másik két társára is vonatkoznak e sorok. Vasárnap kulminál a forróság, hétfőre már némi enyhülés várható. Olyan érdekes az, hogy a világháló jóvoltából már látom, hogy Toulouse-ban villámlik és hűvösre fordult az idő. Ebből kapunk majd, csak hát két napig tart, míg ideér belőle a nekünk szánt adag.
Nem akarom a meteorológiai intézet kenyerét elvenni, csak megjegyzem, hogy a frontérzékenyek ekkora távolságból is közérzetük megváltozásával jelzik, hogy változni fog az idő. Idén eddig zömmel borús volt az égbolt, s olykor esett is belőle valami. Amikor kisütött a nap, azonnal fotózni kezdtem a fény és árnyék játszi együttesét. Most sokat süt a nap és túlságos a meleg. Vasárnap 36 C-fok is lehet. Van, aki élvezi a kánikulát, (s nem szárad el kórómódra, nem olvad el hájas módra), s van, akit meggyötör a hőség. A miénk még csak-csak, de szegény India a maga 50 C-fokos kemencéjével, igen csak félelmetes. Sokuk nem bírja ki élve. Ha a tévé szalaghíreiben halálos balesetről hallok, utánuk szoktam engedni egy fohászt. Hátha más nem teszi. Ugyanígy azokért is, akiket sárlavina, földcsuszamlás, cunami vagy földrengés esetleg éppen elviselhetetlen hőhullám halaszt meg. A természet olykor áldozatokat szed. Nem értjük, de nem is ítéljük el miatta azt, aki a szelek, vizek és az egész föld Ura. Mindjárt látjuk, hogy az ószövetségi Jób se tette, akinek a könyvét kezdem, annak is az első fejezetét.
Összefoglaló a Jób 1-hez. Leltárszerű indítás: Jób feddhetetlen, jámbor ember, aki féli az Istent, kerüli a rosszat. Van hét fia, három lánya, 7000 juha, 3000 tevéje, 500 marhája, 500 szamara. A meseszerű történet az égben folytatódik. Az Isten környezetébe furakodik a sátán, akinek az Úr dicséri Jóbot. A sátán jól felfogott érdekeire magyarázza Jób cselekedeteit. Ha megfosztaná az Úr javaitól, mindjárt eltántorulna tőle ez a jámbor ember. Az Úr belemegy a játszmába. Úgymond „kezedbe adom mindenét, amije csak van. Csak magára nem szabad rátenned a kezedet.” Jób katasztrófák kereszttüzébe kerül. A szabeusok támadják, villám csapja szét juhait, káldeusok hajtják el tevéit, lakoma közben gyermekeire rászakad a ház, s mind odalesznek. Jób valamennyi szolgáját is lekaszabolják a támadók. Ő így imádkozik: „Mezítelenül jöttem ki anyám méhéből, és ruhátlanul térek oda vissza (mármint a föld méhébe). Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve!” Közöm. A Jób könyve tanmese. Akkor is az, ha megtörtént. Tanítani akar. „Ne vígy minket kísértésbe” – szól az Úr imájának egyik mondata. Bizony megpróbál bennünket az Úr. Azt kérhetjük, hogy erőnkön felül ne próbáljon meg, mert ha igen, menthetetlenül elveszünk.  Hogy így van, alátámasztja Krisztus, amikor övéinek elmondja: „Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát. De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben.” (Lk 22,31) A képlet teljesen azonos Jóbéval. Még megjegyzem, hogy szállóigeszerű az ő tiszta és feddhetetlenül erős hitének megvallása: „Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve!” Hatalmas bizalom és erős hit jele ez. Nehéz felülmúlni. Talán egy Loyolai Szent Ignác hősiessége kell hozzá az általa hangoztatott szent indifferencia. Kevesebb nem elég.