Miről is? A nap eddigi történéseiről. Reggel felvettük a kocsiba K-t, találkoztunk vele és A.-val meg a feleségével. Hazafelé felvettük L.-t és kivittük a megállóba apját, M.-t. Útközben sütit vettünk P.-nél, felérve majszolni kezdte L., én meg készültem a Szt.M.-kórházba. Megtaláltam a parkolót, s megtaláltam a nefrológiát is. Tudtam, hogy itt volt két éve. Ők is tudtak rólam, mert a számítógépben minden akkori adat benne leledzett. Leleteredményeim is. Orvos összehasonlította a mostanival. Én voltam a páciens (a tűrő), vártam ítéletét. Nem kell tenni semmit, szinte minden azonos a két évvel korábbival. De egyem több gyümölcsöt, mert fogy a kálium bennem. Rendben, így én. Miben van sok kálium? A banánban – így ő. A kedvencem, mondom. Ám maga korpulens, mondja, jobb volna, ha nem banánban keresné a káliumot. OK. Akkor legyen káliumtabletta. Hazajövök repesve. Itthon vár egy félkilónyi turmixnak is túlérett banán. Sebtében bekapom. De holnaptól kezdve csak káliumtabl. emelt adagban. Naná.
Beszámoló a nap kiemelt mivoltáról: Elvinek születésnapja van, fiának, Levinek névnapja. Mindjárt átmegyünk ünnepelni. Addig Levivel itt dobáljuk a gyerekkoromban tanult módi szerint hajtogatott repülőgépet. Levi el van ragadtatva, mint Ágoston, aki ekkorácska korában a szomszéd Arnold bácsinak értésére adta, hogy galambdúca lenyűgöző.
Beszámoló a nap beszámolóiról.
Az Auchan beszámol legújabb akcióiról (néhai Pista bátyám szerint „tiszta pénzcsalás”), s az Antikvárium.hu nekem szánt újdonságairól. Nem veszek semmit!!!
Á. beszámolt a fb-on keringélő tesztek bugyutaságáról; én Karinthyt idézem, K. megjegyzi: hehe.
K. és F. nem jelentkezett újabb poszttal;
D. csaknem naponta ír. Szép szürke flaszteres járdát fotóz;
Én mindjárt befejezem beszámolómat a beszámolókról;
Kr. szép fotót tesz fel az ellenfényben játszó élénk színű, ráncokat vető drapéria mögött mutatkozó virágsziluettekről. Ketten értékeljük;
A Hogy is volt... blogra nem került újabb anyag;
BG nyelvész se változtatott blogján;
a fb-on I. megkérdezte, hogy hogyan kell névvel ellátni a fotókat. Lemásoltam neki D-nek adott válaszomat, aki néhány napja ugyanezt kérdezte;
M. - helyesen - úgy gondolva, hogy érdekel a téma, egy forgószélről készített videót tett a fb-ra. A vörös homokot szívó tölcsér csakugyan érdekes s bizonyos mértékig félelmetes látvány.
Nagyjából ennyi.
Lehetne több is, mert a fb-ot lehetetlen végigtekerni. Hosszabb, mint azok a végtelen hosszú fáslik, melyeket Teréz anyának készítettek-kötöttek (?) a nők, s melyet ő sose kért, és nem is tudott semmire használni. Nem ilyen a fb is többnyire?
Összefoglaló a Jób 5-höz. Elifáz folytatja, amit az előző fejezetben elkezdett. Kioktatja Jóbot, tán vigasztalni is próbálja. Hangsúlyosabb mondatokat idézek szónoklatából: „Az ember maga okozza a bajt... Én az ügyemet Istenem elé terjeszteném... Csodás tetteinek se szeri, se száma... Fölemeli a megalázottakat, és jólétet ad a szomorkodóknak... Az elesettet megmenti az erősek karjától... Lám, boldog az ember, ha fenyíti az Isten, Ha sebet üt rajtad, majd be is kötözi... Béke lesz a sátrad ..., magzatod gyarapszik, mint fűszál a földön. Mikor beérik életed, sírba szállsz. Közöm. Van abban igazság, amit Elifáz megfogalmaz. Mégis a kívülálló részvétlenségével okoskodik. Könnyű mondani, hogy „boldog az ember, ha megfenyíti Isten”, különösen, ha másról van szó. Könnyű a pálya széléről bekiabálni annak, aki kellő távolságból nézi a küzdelmet. Egy keresztény nő halálosan megbetegedett. Rákja lett. Ez a betegség esetében halálosnak bizonyult. Már az utolsó stádiumához közelített, amikor egyik látogatója megkérdezte tőle, hogy hogyan győzi emberséggel a kórral való küzdelmet. A beteg azt válaszolta: Végigcsinálja, mert nem tehet mást. Hívő, érte mások imádkoznak. A legnehezebben azt viseli el, ha betegségét és a „mégis örömöt” valahogyan összekapcsolják. A rákbetegségben nincsen semmi öröm – adta értésünkre. Hamisság tehát örömmel kecsegtetni a benne vergődőt.