Mickey webnaplója

Vasárnap este a fiatalok elstartoltak Szombathelyről, és éjszaka leple alatt igyekeztek Medjugorjébe. Maga a zarándokcsoport, köztük feleség és a nászasszonyom is hétfőn hajnali 4 órakor busszal indult ugyanoda. Igazából naphosszat ültem a telefonon, magammal cipelve mindenüvé, hogy hírt kapjak róluk, hol tartanak, épségben megérkeztek-e. Alkalmasint nem lehet semmi kalamitás, mert gondolom, arról már tájékoztattak volna valamiképpen.
Tegnap Mányban esett két személyes vonatkozású történés. Az egyik, hogy egyikünket meglepte, hogy találkozik a nevemmel a Mária visszhangja c. hírlevélben, ahová havi gyakorisággal írok, ide s tova kb. 20 éve. Mint mondta, érdeklődéssel vette a kezébe. Engem viszont az lepett meg, hogy nem ismerjük egymás dolgait.
Egy másik, hogy Gy. megkért, nézzek már utána, megvan-e a karmelita Marcell atya önéletírása. Utánanéztem. Előturkáltam a könyvdzsungelünkből. Tudom, hogy nem sürgős Neki, mégis egy percig foglalkoztatott, hogy hogyan kellene hozzá eljuttatnom.  Ha őszig ráér, akkor összefutunk, ha nem, valakinek el kellene vinnie, aki rendes teendői során útba ejtené a lőpormentes Lőpormalom utcát. Csak a teljeség kedvéért említem, hogy egy a földgömb túlsó felén élő barátom tesójáról kevés képe lévén érdeklődött, nem volna-e róla néhány fotóm. Volt. Elküldtem emailben.
Egyelőre a frigóból mindenféle jókat veszek elő, alig használt tejfölt és bontatlan tejet. Levest vasárnapról, s felélem őket. Van elképzelésem, hogy melyik nap miféle lesz a menü. Sokféle alapanyag található a hűtőben. Dinnye nincs, nem is volt, a pisztácia kifogyott. Az üzletközpontban viszont van, s veszek s fogyasztok belőle, mert fogyasztása fogyaszt. Egyéb, az egészségre való jó hatásáról nem is beszélve. Igazából még csak hétfő késő este van, s ez az írás keddinek számít. Hogy hamarabb elkészült, az annak köszönhető, hogy időmilliomos lettem. Csend vesz körül, s van időm bőven. Nemcsak a nappalok a leghosszabbak mostanság, hanem saját ébrenlétem ideje is meglehetősen hosszas. Nem izgat, hogy 11-kor, 11.30-kor vagy éjfél után fekszem le. Öt óra, félhat felé úgyis kidob az ágyam. Nem kívánok már többet vízszintben lenni.  Aki még veszi a fáradságot és elolvassa este posztomat, annak jó éjszakát, aki holnap ül neki, annak jó reggelt és szép napot kívánok.    
Összefoglaló a Jób 10-hez. Jóbból tovább dőlnek panaszszavai, tovább hömpölyögnek, áradnak. Érdemes kivonatosan idézni: „Esengek Istenhez: Ne ítélj el! Hadd tudjam meg, miért támadtál meg!... s kutatsz vétkem után, noha jól tudod, hogy nem vagyok bűnös?... Nem szabadít ki senki sem kezedből?... A te kezed formált, most meg elpusztítasz?... őrködj hát éberen a lelkem fölött! Amikor vétkezem, nem akarsz bűnömtől megszabadítani. Hogyha bűnös vagyok, akkor jaj nekem! Miért hoztál elő anyámnak méhéből? Haltam volna meg, mielőtt szem látott!... hadd örüljek egy kicsit, mielőtt elmegyek, s vissza nem térek a sötétség országából, ahol a napvilág is fekete éjszaka.” Közöm. Jób könyve egyszerű megfogalmazású. Könnyen idézhető Jób artikulációja. Egy pillanatra zavarba ejt: hogy merek kiragadni egyes gondolatokat, másokat pedig nem. Nincs más mentségem, mint hogy ha az egész Bibliát idézném, nem volna összefoglaló, s nem maradna terem kifejteni, hogy valójában mi közöm van a több ezer éves iratokhoz. Ha valakinek az érdeklődését felkeltik az olvasottak, fellapozhatja a vonatkozó részt, vagy beírhatja a Google-keresőbe: SZIT Biblia, megnyitja, s rámegy Jóbra, majd a 10. fejezetre. Máris előtte a kívánt szövegtest.
Jób bajban van, de elesettségében is tartja a kapcsolatot az Úrral. Hozzá beszél, rimánkodik, kesereg, bánkódik, értetlenségét fejezi ki. Erre utal minden idehozott mondata. „Miért hoztál elő anyámnak méhéből? Haltam volna meg, mielőtt szem látott!” Tipikus sirató szöveg. Reméli, hogy visszatér a seolból, a sötétség országából, s valamiképpen jobb sorsa lesz.