Krisztus egyetlen sort se írt le, és határozottan kijelentette: ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak. Bizalma (is) végtelen volt, csakúgy, mint a hatalma. Igéit tartalmazzák az evangéliumok.
Nézzünk körül köreinkben! Hova lett a társadalmi bizalom? Reggel az üzletközpont visszaadná az általam fizetett összeg 5%-át, ha magammal vinném és bemutatnám a vevőszolgálatnál a nyugdíjas igazolványomat, s talán a havi utalványt. Minek? Újraoltási bizonyítványt ne vigyek? Nem volna egyszerűbb tisztességes árat kalkulálni, és annyiért adni a jószágokat, amennyi mellett tisztességes haszna marad annak, aki ebből él? Szónoki a kérdés: A félkilós Eve Bords margarin (nagy cég gyártja s teríti sok országban), hol 499 ft, hol 349 ft. Mi történt? Megduplázódtak (feleződtek) a gyártási költségek? Fenét. Az árak köszönőviszonyban sincsenek az értékükkel. A Pinky pálcikás jégkrém egy hete 29 ft, volt, rá hét napra 49 ft.
Maradjunk annyiban, hogy manipulációról, tudatosan fenntartott áranarchiáról van szó. Semmi egyéb nem indokolja az árak összevissza való rángatását. Bizalomnövelő-e vajon? Egy fenét.
Zs. telefonál, hogy alkalmazásához kellenek a kisiskolás korú gyerekei azonosítószámai. Miért? A bizalom teljes hiánya. Ugyanő három pld.-ban töltött ki egy 160 lapból álló vagyonnyilatkozatot. Miért? A bizalom teljes hiánya miatt.
Vezetőállású fickókkal nemegyszer für alle Fälle már belépésükkor aláíratják a saját felmondásukról szóló íveket. Miért? A bizalom totális hiánya miatt.
Menekültek, mielőtt az EU területére lépnek, eldobálják valamennyi személyi okmányukat. Tudják, hogy megtehetik. Úgy vélik, az EU akadályozná boldogulásukat, ha kiderülne: kik ők, honnan érkeztek és milyen célból. Számításuk mögött a kölcsönös bizalom teljes hiánya lapul meg.       
Aligha tévedek, ha azt fogalmazom meg, a papírozás elburjánzása és a bizalom fordított arányban állnak egymással. Minél kevesebb a hitelesség, annál több papírra van szükség.
Nem tértem ki a banki bürokráciára ezúttal. Ahhoz kevés volna egy poszt, hogy részletezzem. Annyit azonban megjegyzek, hogy valahányszor a bankhoz fordultam egy számlámat érintő ügyben, papírok készültek több pld-ban: „itt tessék aláírni, ott tessék aláírni. Pecsét dátumbélyegző, aláírások. Ez az ön példánya...” Bizalmatlanság a köbön.
Ambuláns beutalásom van. A személyi adatok után minden esetben felsorolják az általam szedett gyógyszereket. A jó Isten áldja meg őket. Minden adatom, az említettek is a saját számítógéprendszerükben van. Mondanom se kell, megállapításaikat kinyomtatják, aláírom, egy pld. az enyém. Elég volna elküldeni PC-n a háziorvosomnak. Nem?
Jó lenne abbahagyni a folytonos bizonykodást. De ehhez az kellene, hogy csakugyan megbízzunk egymásban. És még egyet. A kockázatokról és mellékhatásokról szóló ötpercenként elhadart litánia egyetlen oka: a hirdető gyógyszerforgalmazó menekül a felelősségre vonás elől. Ő megmondta, hogy meg kell beszélni...
Jó lenne abbahagyni a folytonos bizonykodást. De ehhez az kellene, hogy csakugyan megbízzunk egymásban.
A végére hagytam egy megtörtént esetet, egy jó példáját a bizalomnak. A kft. alkatrészt kért egy amerikai cégtől, sürgős határidőt megjelölve. A megrendelés nem tartalmazott 50 pontból álló záradékot arról, hogy meghiúsulás, késedelmes szállítás s ki tudja még miféle ügyvédeknek való csemege bekövetkezése esetén mi lesz. Az amerikai fél küldött egy faxot. Ennyi állt rajta: OK. És a kért alkatrész időben megérkezett a kért minőségben.   
A 3. ZSOLTÁRhoz. (Dávid reggeli zsoltára, amikor menekült, fia, Absalom elől): „Mennyien szorongatnak, Uram, Mennyien fordulnak ellenem! Hányan mondják rólam: »Nincs menedéke Istenénél!« De te, Uram, azért védőpajzsom vagy, te vagy dicsőségem, csüggedt fejem fölemeled. Hangos szóval kiáltottam az Úrhoz, s ő meghallgatott szent hegyéről. Nyugovóra tértem és elaludtam, de fölkeltem ismét, mert az Úr a gyámolom. Nem félek a nép ezreitől, ha ellenségesen körülvesznek. Kelj föl, Uram, adj szabadulást, Istenem! Hiszen minden ellenségemet arcul verted, és a leselkedők fogait kitörted. Az Úrnál a segítség, legyen áldásod népeden!” Közöm. Az Absalom elől menekülő Dávid agg király. Minden vétkével tisztában van. Minden bizalmát az Úrba helyezi. Mindent tőle remél. Reméli ellenségei arcul verését, de amikor Absalom különös haláláról hírt vesz, így tör ki: „szegény fiam, Absalom”. Figyelmemet nem kerülte el a párhuzam: Absalom atyja ellen fordul, de az halálában gyászolja, szeretetét nem vonja meg tőle. Az Úr sem lökte el magától a Batsebával háló és a hettita Uriást megölető Dávidot. Kettejük szeretete mélyebb, és mindent felülíró kapcsolat. Elgondolkoztató.