Mickey webnaplója

1. Régi tapasztalat, hogy egy valamirevaló amerikai rendezvény nem múlhat el anélkül, hogy rendesen felöltözött tini lánykák ne gyűjtenének valamilyen okos, fontos, szükséges célra. A rendezvény résztvevői pedig tejelnek, ahogy illik.
Van ennek lélektana.
2. Jó ötven éve történt, hogy barátom tágabb családjában az egyik éppen dackorszakát élvező gyermek ellene mondott anyja akaratának. A gyermeket nevezzük Zé-nek. Adódott, hogy mamája valami apróságot kért a gyerektől. Ám kérése süket fülekre talált. Hogy így, hogy úgy. Jöttek a kifogások. Mindketten megmakacsolták magukat. A mama is, Zé is. A mama először érvelt, de Zé-ről sorra lepattantak az érvek. A mama kiabált, Zé visszafeleselt. A mama nem akarta fölpofozni Zét, ezért az órás küzdelem után végső elkeseredésében megkérdezte Zét: Mondd, mit csináljak, hogy megértsd: végre kell hajtanod, amit kértem. Zé teljesen ártatlanul a mama szemébe mondta: Hát számolj! És a mama számolt: Egy-kettő-három. Zé pedig ugrott, és villámgyorsan elvégezte azt, amit anyja hiába kért 60 perc óta.
3. Nálunk is volt hasonló.
- M. porszívózz fel.
- Jó.
Eltelik egy óra.
- M. légy szíves porszívózzál.
- Jó.
Eltelt egy fél nap.
- M. még mindig nincs felporszívózva.
- Nincs.
- S miért nincs?
- Azért nincs, mert nem határoztál meg időt. Így hát ráérek akármikor porszívózni.
- Na jó. Fél órán belül legyen tiszta a lakás.
- OK.
És fél óra múlva tiszta lett a lakás.
Valahogyan úgy vagyunk betáplálva, hogy kell egy lökés, amely kimozdít bennünket passzivitásunkból. Arra gondolok nevezetesen, hogyha a karitász gyűjtést hirdetne a plébánián az ellátás nélküli vándorok éhezésének a megelőzésére, azonnal adnék egy szokásos nagyobb összeget. Ám ameddig nem kérik, nincs meg bennem a motívum az adakozásra. Öregedő fejjel nem tudok órákat a helyszínen vacakolni szervezetlen egymagam. Segíteni szívvel kell, de okosan. Szervezetten, hiszen hatalmas tömegekről van szó. A hozzánk özönlők problémáiba kívülről belenyúlni veszélyes. De ha meghirdetik az adománygyűjtést, nem fogok takarékoskodni.   
41. zsoltár BETEG IMÁJA ELHAGYATOTTSÁGÁBAN (A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) Boldog, aki gondol a szűkölködőre és a szegényre, az Úr megmenti majd a csapás napján. Megőrzi őt az Úr és életben tartja, boldoggá teszi itt a földön, s nem adja ellensége hatalmába. Betegágyához segítséget hoz az Úr, fekvőhelyét kényelmesre cseréli. Így szólok: „Uram, könyörülj rajtam, gyógyíts meg, mert vétkeztem ellened!” Ellenségeim rosszat mondanak felőlem: „Mikor hal már meg, mikor törlik nevét?” Ha valaki meglátogat, álnokságot beszél, gonoszságot gyűjt szívébe, elmegy s továbbadja. Mind, akik gyűlölnek, együtt suttognak ellenem, ártó gondolatokat forgatnak fejükben. Beliál csapása érte utol, ezért fekszik itt, s nem is kel fel többé. Még a barátom is, akiben megbíztam, aki együtt ette kenyeremet velem, az is ellenem emelte a sarkát. Te azonban, Uram, könyörülj meg rajtam, állíts talpra, s én majd megfizetek nekik, az ilyen embereknek! Akkor fogom látni, hogy kegyes vagy hozzám, ha ellenségem nem ujjong rajtam, engem pedig megőrzöl sértetlenül, és engeded, hogy színed előtt álljak mindörökre. Áldott legyen az Úr, Izrael Istene mindörökkön-örökké! Úgy legyen! Úgy legyen!  Közöm. Felfedezek a zsoltárok között ismétlődéseket. Persze. Azonos kor, azonos felfogás, azonos észjárás, azonos világkép. Ugyanez elmondható a katolikus népénekekre is. Szövegük nem egyszer hajaznak a zsoltárokra. (Pl. mint a szarvas, hűs eret, csobogót, úgy kívánlak mérhetetlen égi jót.) Sok hasonlóságot mutat a Jób könyve hangvételével. A barátom ... is ellenem emelte a sarkát... Uram, könyörülj meg rajtam, állíts talpra, s én majd megfizetek nekik, az ilyen embereknek!  Irgalom? Majd később. Itt még a szemet szemért, fogat fogért jogrend van érvényben. Jó magunkba nézni: hogy állunk a megbocsátással?