Mickey webnaplója

 - „ Írj  XY idővonalára!” – olvashatjuk csaknem naponta a FB biztatását. Ma van Jézus Krisztus születésnapja. A megválaszolandó kérdés: Lehet-e Jézust felköszönteni a szokásos módon – Isten éltessen!? Akkor hát mit írjunk?
Merthogy a felvetés több, mint elgondolkoztató. Élteti-e Istent a mi biztatásunk, közbenjárásunk, az a kívánságunk, hogy éltesse őt az Isten! Éltetheti-e Isten őt, aki maga is az? És élteti-e tényleg?
Az isteni személyek egymásból, egymásért élnek. Teljesen kiüresítik önmagukat, és szeretetkötelékük ebben az önfeledt boldogságban áll fenn. Ilyen értelemben létükből következik, hogy valamiképpen igen a kérdésre adott válasz. Ne feledjük, hogy születését angyalok közvetítik, a templomban való bemutatásakor jelen van Isten. Keresztelésekor az égből szózat hallatszik: Ez az én szeretet Fiam, kiben kedvem telik, Őt hallgassátok. Jelen van a Szentlélek is galamb képében. Krisztus engedelmes volt mindhalálig, még pedig a kereszthalálig. Az Olajfák-hegyén nyilatkozza: Atyám, legyen meg a te akaratod. Ám azt is kinyilatkoztatja Jézus: „Aki engem lát, látja az Atyát”. És még: „Én és az Atya egy vagyunk”. Ez igazolja a kompassiót, az egymásból élést, a Szentháromság együttszenvedésének a tényét.
- Pázmány Péter többek között ilyesféléket gondolt verses elmélkedésében (ez aztán tényleg szétfeszíti minden normalitás határát):
- „Szoptassalak-e téged mint fiamat, vagy imádjalak mint Istenemet?
Bétakarjalak-e mint anyád, vagy tiszteljelek mint szolgálód?
Tejet adjak-e, vagy temjénnel áldozzak néked?
Hogy lehet, Uram, hogy ölembe vegyelek téged,
ki minden állatokat eledellel tartasz?” 
...és te (én) mit üzensz (üzenek) neki?
Én azt, hogy újra és újra csodálkozzunk rá, ki is az újszülött. Nézzünk néhány megfogalmazást. 
- Kezdetben volt az Ige. (János evangelista megfogalmazása)
- Ő az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. (Pál megfogalmazása)
- Az Ige megtestesült Názáretben,
Kit Mária szűzen szült Betlehemben. (népének)
- „Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte. Mert benne teremtetett minden a mennyben és a földön: a láthatók és a láthatatlanok, a trónusok, uralmak, fejedelemségek és hatalmasságok (a felsoroltak különféle angyalok). Mindent általa és érte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn.” (Kol 1,15–17) 
- ... és most akkor? Szent Pál kifejti a lényeget:
-  „Krisztus az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.” (Fil 2,6–11)  
Mivel dec. 21-től hosszabbodnak meg a nappalok, illett, hogy a téli napfordulóra essen a Világosság születésének a napja. Az egyház helyesen döntött, amikor erre az időszakra tette Jézus születésére való emlékezést. Valójában nem ismerjük a napot.
Ezzel a poszttal kívánok minden kedves olvasómnak (és azoknak is, akik még véletlenül se kívántak vagy tudtak egyetlen bejegyzésemmel se megismerkedni) személyes és meghitt perceket a világra született Igével, a kicsi Jézussal az ő születésnapján!