Mickey webnaplója

A közelmúltban több bloggerina is kétségbe vonta a blogok hasznosságát, életük elaprózásaként jellemezve, amely időrabló, ha igényesre kívánja alakítani, s külön nehézség, ha több témában kíván valaki új és új blogokat életre hívni. Nem győzi rendszeresen új anyagokkal „táplálni” őket. Márpedig akkor okkal lanyhul irántuk az érdeklődés.
Megint más fárasztónak véli az igényes megfogalmazást, mert kevés a türelme.
A harmadik belefáradt a blogolásba.
Nincs ihlete, vagy ha van, úgy véli, mások számára írása érdektelen.
Itt kapcsolódik be egy festőművész, VD gondolata az egész miskulanciába. Ő a szeretet irányában tapogatózik és tágítja a kört, amennyiben azt hirdeti: A szeretet nem érzelem, hanem cselekedet. A pék kenyeret süt. A pék szeret. Ha igaza van, akkor az blogoljon, aki blogolva szeret; aki az írásával szeret; aki úgy véli, hogy amivel mások szellemét táplálja, attól szebb lesz a világ. Ha írása előbb-utóbb elenyészik, akkor is (Ld. még lent).
Miért?
Mert egyedül a szeretet marad meg.
Ez nekem azt súgja, hogy ha valaki másképpen jobban tud szeretni, akkor abba kell hagynia a szövegek gyártását, az olykor jelentkező ihlet levezetésének lehetőségét. Nem az a fontos ugyanis, hogy nekem mi esne jól, hanem az, hogy hogyan tudok másokat szolgálni. A blog-írás csak egy lehetséges eszköze ennek. Ezen kívül ezer és egy olyan elfoglaltság akad, amely éppen olyan jó, vagy még sokkal megszólítóbb, szeretni valóbb valami, mint a szavak gépbepötyögése. Ami engem illet, addig írom a napi adagiumokat, ameddig jobbat nem találok.
Van egy regnumi tétel, amely szerint a jobbért ott kell hagyni a jót. Ez persze nem túl elegáns, nem is hasonlít a „márkahűségre”, igaza mégis belátható. Nem hagyományokhoz kell kötődni, ha azok idejét múlt szokások. Az ember dinamikus lény. Méltó hozzá, ha tettei is azok.
Péld 12. Aki szívesen veszi az intelmet, az szeret tanulni; aki haragszik, hogyha dorgálják, az buta. A jó ember elnyeri az Úr kegyelmét, hanem az alattomost, azt elítéli (az Úr). Aki nem igaz, annak nincsen maradása, az igazak gyökere nem lazul meg soha. A derék feleség koronája a férjének, a gyalázatos olyan, mint szú a csontjában. Az igaznak esze azon jár, ami helyes, a gonoszok terve csalásra irányul. A gonoszok szavai vérre lesnek, de megmenti őket az igazak szája. Elbuknak a rosszak és nincsenek többé, az igazaknak megmarad a házuk. Okossága szerint dicsérik a férfit, megvetés tárgya lesz az, aki esztelen. Jobb, aki észrevétlen magát szolgálja ki, mint aki nagyra van, de még kenyere sincs. Gondját viseli az igaz a jószágnak, a gonosznak kegyetlen a szíve. Dúskál a kenyérben, aki megműveli a földjét, aki üres dolgok után futkos, az esztelen. Rossz a kívánsága annak, aki gonosz, de a jámborok gyökere szilárdan áll. Az ajkak hibáiba bonyolódik a rossz, az igaz megmenekül a szorongatástól. Szája gyümölcséből jóllakik jóval az ember, mindenki élvezi tettének jutalmát. A bolond egyenesnek véli útját, az okos ember hallgat a tanácsra. A balgán rossz kedve mindjárt meglátszik, az okos elrejti kudarcát. Az igazat adja tovább, aki megmondja, mi hogy volt, a hamis tanú meg csak a hamisságot. Egynémely fecsegő úgy hat, mint a kardszúrás, de a bölcsek nyelve gyógyulást hoz. Az igazmondó ajak mindig megmarad, de a hazugság nyelve csak egy pillanatig. A gonoszságot forralóknak keserűség a szívük, azoké, akik jó tanácsot adnak, csupa öröm. Az igazat nem éri soha veszedelem, hanem a rosszak tele vannak bajjal. Iszonyat az Úrnak a hazug ajak, akik a jót teszik, elnyerik tetszését. Az okos ember visszatartja ítéletét, a dőrék szíve kikürtöli bolondságát. A szorgalmasok keze uralomra jut, a lusta kéz meg kényszermunkát végez. A szívbeli bánat lesújtja az embert, de egy jóságos szó újra felvidítja. ki jó barátunk, az pártatlan bíránk, a gonoszokat útjuk tévedésbe viszi. Sohasem süt vadat magának a lusta, a serénység nagy kincs az embernek. Az igazságosság útja az életre visz, a rosszindulatúak útja a halálba. Közöm. A fejezet szokás szerint igazakra és gonoszokra. Szentekre és kárhozottakra, angyalokra és ördögökre osztja az embereket. Egy bölcsességet ragadok ki, mert elgondolkoztatott: aki üres dolgok után futkos, az esztelen. Muszáj néha végiggondolnom, mi értelme van a blog írásának. Nekem segít, mert kimondom magamat akkor is, ha nem sikerül. Ha viszont a jövő felől nézem, csaknem biztos, hogy a semmibe vész minden leírt gondolatom. Cs. meséli, hogy K. nagybátyánk filozófiai tűnődéseit 28 000 oldalon szedte össze élete során. ezek a jegyzetek alighanem a kukába kerültek. Sic transit gloria mundi.