Több kérdés is adódik, mielőtt nyakamba veszem a kerületet. Az első, jön-e Tücsi. Ha jön, egyeztetnünk kell. Ha nem jön, akkor hogy kocsival, gyalog, gyalog és busszal érjek-e oda, ahová eljutni tervezek. Ma könnyített szereléssel indultam. Hamar magamhoz vetem SZIG-emet, a busz miatt. Mivel kulcsot nem vittem, gyalog indultam a megállóba. De nemcsak a buszmegállóba, hanem a könyvmegállóba is. Ott elég sokféle kötet vár gazdára ez idő szerint. A magammal vitt albumot és gyerekkönyvet otthagytam, s helyette választottam egy riportkötetet, a Móra-életműsorozat egyik tagját, mert szeretem, és Lénárd Sándor híres önéletírását, a Völgy a világ végén címűt, mert azt meg akkor szerettem, amikor még megvolt.
Most újra megvan.
Ajánlom az ifjabb korosztály figyelmébe, akikben elvágyódás mutatkozik a messzi, a vad, az abszolút független tájakra. Lénárd meg sem állt a brazíliai őserdőkig, ott kvártélyozta el magát, ott teremtette meg saját világát, onnan levelezett az újlatin művelőivel, s talán ott fordította le latinra a Micimackót.
Mivel zsákmányaim erősen húzták nem arra a célra szabott zsebeimet, sétámat órásra szűkítettem. Néhány kép is készült bizonyítandó, hogy nem itthon tétlenkedtem.
2016.02.12. 12:19 emmausz
Barangolás délidőben
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr28382130
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek