Mickey webnaplója

A munka ünnepe? Igen.
Munkás Szent József ünnepe? Igen.
Idén az ortodox húsvét? Igen.
Anyák napja Magyarországon? Igen.
Tömegtájékoztatási világnap? Nem tudtam.
Mária hónapjának első napja? Igen.
A köztudat úgy tartja, hogy annak idején, a Szovjetunióban valahol egy (kommunista) pártértekezleten ortodox húsvétkor felállt az egyik koma, és elkiáltotta magát: Krisztosz voszkresz! Krisztus föltámadt! Mire a tagság ülve maradt része automatikusan válaszolta: Krisztosz voisztyinu voszkresz! Nem erősítették meg lapértesülések, mégis könnyen elképzelhető és belátható, hogy az egykori Oroszország olyannyira vallásos volt, hogy ez egy ateista pártértekezlet elveit is felülírta. A FB mutatja a jeruzsálemi jelenetet: A feltámadást jelképező tűz továbbadását a nagy lángú fáklyákat tartó hívek által.
E nap a Munkás Szent Józsefnek is ünnepe, de ezt nem láthatjuk megerősítve a FB-on, tekintettel arra, hogy a vasárnap az emléknapot felülírja. M Szt. Józsefet V. 1-én ünnepelni XII. Pius vezette be 1955-ben.
Anyák napjával tele van a FB. Sok szép vers szól erről az ünnepelt intim valóságról, Levike nagyival az Ágh István versét memorizálta: Virágosat álmodtam. (Nem bírom ki, hogy meg ne említsem: Ágh István neve németül minő véletlen: Stefan Zweig.)
Izajás 6. f.
2. AZ IMMÁNUEL-KÖNYV
Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király, láttam az Urat. Magas és fönséges királyi széken ült, és uszálya betöltötte a templomot. Szeráfok lebegtek fölötte: mindegyiknek hat-hat szárnya volt. Kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat, s kettővel lebegtek. És harsány hangon mondogatták egymásnak: „Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!” Még a küszöbök alapjai is megrendültek harsány hangjuktól, és a templom tele lett füsttel. Erre így szóltam: „Jaj nekem, végem van, mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között élek, mégis szememmel láttam a Királyt, a Seregek Urát.” Akkor az egyik szeráf odarepült hozzám, a kezében izzó parazsat tartott, amelyet csípővassal az oltárról vett. Megérintette vele az ajkamat és így szólt: „Nos, azáltal, hogy ez megérintette ajkadat, eltűnt gonoszságod és bocsánatot nyert a bűnöd.” Aztán hallottam az Úr szavát, amint így szólt: „Kit küldjek el? Ki megy el nekünk?” Így válaszoltam: „Itt vagyok, engem küldj el!” Erre így szólt: „Menj, mondd meg ennek a népnek: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne fogjátok föl. Tedd érzéketlenné e nép szívét, süketté a fülét, és kösd be a szemét, hogy ne lásson a szemével, ne halljon a fülével és ne értsen a szívével, s így ne térjen meg és ne gyógyuljon meg.” Erre megkérdeztem: „Meddig tart ez, Uram?” Így válaszolt: „Míg a városok el nem pusztulnak, s lakók nélkül nem maradnak, a házak meg emberek nélkül; míg a szántóföldek pusztává nem lesznek, s az Úr messzire nem űzi az embereket. Akkor majd nagy pusztulás lesz az országban. De ha egy tizednyi megmarad a népből, az úgy pusztul el, mint a terebint, amelyet ha levágnak, csak törzsöke marad, ám a megmaradt törzsök szent mag.” Közöm. Az Úrhoz csak a tökéletes képes kapcsolódni. Itt ennek ősképe: az izzó parazsat kezében tartó szeráfé, aki megérinti vele a próféta ajkát. Ahogy a próféta jár, úgy jár a nép is. A tizednyi megmaradt törzsök viszont szent mag lesz. Intő jel ez korunk prófétáinak és népeinek is. akinek füle van hallja meg.