Mickey webnaplója

A mobilgát megépítését határozta el a fővárosi önkormányzat. Határideje is van neki: Emlékezetem szerint 2019-ben adják át a jelenlegi árterületen végigfektetett, vasbeton alapba rögzített oszlopokat és a belecsúsztatható paneleket. Ma elzarándokoltunk kocsival Pünkösdfürdőre, végigmentünk a gáton, és a Királyok útján vissza kiinduló helyünkhöz. Szép időben sétáltunk és  langy szellőben, T. szedte a vadvirágokat. Láttuk, hogy a Duna feszegeti határait, jócskán megemelkedett a vízszint, az ártér fái vízben állnak. Hazaértünk rendben, aztán esőre fordult az idő, hogy tovább emelve a víz szintjét.
Egyéb nem történt.
A könyvmegállóból hozott novelláskötetnek fogok nekilátni.
Velem korú blogger írja: „Valami elmúlófélben”. Sejtem mi.  A hangerősség, a dinamika lassulása, a decrescendo állapotának beköszönte. Déry idősödve írta a Napok hordalékát, majd az Újabb napok hordalékát. Még működnek a reflexek, de belső a késztetés intenzitása csökken. A decrescendót – mint tudjuk – meg kell csinálni.  
Abbahagyom a posztot is, mert az utóbbi húsz évben nem csillapodó hangerővel döngetik a fiatalok a tuc-tuc-zenét, kiváltképp, amikor felszabadulnak az iskolás kötöttségek alól. A nyomorult technóból csak a végtelenül egyhangú basszus jön át a vasbetonon, de az nagyon hangosan. Menekülésre veszem az irányt.
Sajnáljatok.
***
EB-meccsek. A csehek döntetlenre játszottak. Taktikájuk az utolsó három percig működött, aztán kaptak egy gólt. Hősies küzdelem volt ez a címvédők ellen. A spanyolok győzni akartak. Így is lett.
***
A svéd-ír mérkőzés vége 1:1. Az írek két gólt is rúgtak – igazságosan: egyet ide, egyet oda.  
Tegnap a németek is kettőt lőttek, de ők csak oda. 2:0-ra verték az ukránokat.
Ízelítő az Izajás 49. f.-ből: Az Úr Szolgájáról szóló második ének
Halljátok, szigetek, és figyeljetek, távoli népek! Az Úr hívott meg, mielőtt még születtem; anyám méhétől fogva a nevemen szólított. ... S így szólt hozzám: ...Nézd, a nemzetek világosságává tettelek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.”
Csodálatos hazatérés a fogságból
Ezt mondja az Úr, Izrael Megváltója és Szentje... A kegyelem idején meghallgatlak, és az üdvösség napján megsegítelek. .... A foglyokhoz így szólok: „Gyertek ki!” A sötétben ülőkhöz meg: „Gyertek a napvilágra!” ... aki megkönyörült rajtuk, az vezeti, s a vizek forrásaihoz tereli őket. Minden hegyet úttá teszek nekik, és feltöltöm az ösvényeket. ...az Úr megvigasztalja népét, ... megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől? S még ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad. Nézd, a tenyeremre rajzoltalak; falaid szemem előtt vannak szüntelen. Sietve jönnek, akik fölépítenek, s akik leromboltak és kifosztottak, azok elmennek. ... Királyok táplálnak majd, és királynék lesznek a dajkáid. Földre borulva hódolnak előtted... Magam szállok harcba azokkal, akik ellened harcolnak, és én mentem meg a gyermekeidet. ... Akkor mindenki megtudja majd, hogy én, az Úr vagyok a te Szabadítód, és a te Megváltód, Jákob erőse. Közöm. Lelkigyakorlatok visszatérő témája Izajásnak ez a fejezete. Mindenki magára vonatkoztathatja e szavakat: tenyerembe rajzoltalak, nem feledkezem meg rólad, megmentem gyermekeimet. Gyertek a napvilágra. Az ember igazi méltósága ez az intim ragaszkodás.