Mickey webnaplója

Reggel kilépve a kapun a következő érzéseimet próbálom megfogalmazni. Ha azt kérded, életem során hol laktam a leghosszabban, azt válaszolom, hogy itt, Óbudán. Ha azt kérdezed, hogy életem során hol éreztem legjobban magamat, azt válaszolom, hogy itt Óbudán. De ha azt kérdezed, hogy hova tartozónak érzem magamat, kénytelen vagyok azt mondani, hogy kelenföldinek.
Hogy van ez? Egy gyors lista, hogy hol mennyit éltem:
Kelenföld   10 év
Zugló kb.    14 év        
Pápa bő       2 év
Kispest kb. 11 év
Nyócker        3 év
Zugló             4 év
Óbuda         26 év.
Lám-lám. És mégis.
Miből derül ki ez? Abból, hogy „gyökérkönyvtáramba” sokkal mélyebbre van installálva minden kelenföldi hely, mint az egyebütt levők. Nekem másképp élmény a Csurgói útról beszélni, mint a Kadosa utcáról. Mást jelent kimondani. hogy Albert utca (nem a Petzvál, hanem Albert utca), mint a többit (Fűrész u, pápai laktanya, Ady Endre u, Baross u, Álmos vezér park, Lőpormalom utca). Más, meghatározó élményeket hoz felszínre, ha azt mondom, elmentünk a faluba (a szomszédos Albertfalvára) a Rózsikához vásárolni, mintha a zuglói ABC-ről mesélnék. Mást jelent a kispatakra (Keserű ér) emlékezni, mint a Rákos-patakra vagy az Aranyhegyi-patakra.
Nekem a zsigereim Kelenföldre visznek vissza, ha a gyökereimet tudakolod.
És erről nem tehetek sem én, sem Zugló, sem Kispest, sem Józsefváros, sem Óbuda.
Ez van, ha akarom, s akkor is, ha nem.
Valahol az ember őshonos, a többi szálláshelyén csak honos.
Érezheti magát újabb tartózkodási helyén jobban, komfortosabban, ahol a körülmények sokkalta jobbak, mint a kezdetiek, mégis, más szívvel értékeli az első, meghatározó benyomásait, mint a rátelepült későbbieket.
Úgy is mondhatnám, valahol őshonos, a többi helyen meg kicsit mindig jöttment marad.
Jeremiás 12. fejezet.
A gonoszok szerencséje
Biztos, hogy neked lesz igazad, Uram, ha perelni kezdek veled. Mégis, hadd tegyem föl kérdésemet: Miért szerencsések a gonoszok, s miért élveznek békét a hűtlenek? Elülteted őket, s ők gyökeret vernek, felnőnek és gyümölcsöt hoznak. Közel vagy a szájukhoz, de távol a szívüktől. Engem pedig ismersz, Uram, és belém látsz. Próbára teheted a szívem, hisz a kezedben van. Válogasd ki őket, mint az áldozatra szánt juhokat, és tartsd meg őket az öldöklés napjára! [Meddig gyászoljon még a föld, és meddig száradjon a fű az útszélen? Még a barom és a madár is elpusztul a rajta lakók gonoszsága miatt.] Mert azt mondják: „Isten nem látja viselkedésünket.”Ha gyalogosokkal futva elfáradsz, hogyan versenyezhetsz majd a lovakkal? És ha nem vagy biztonságban a békés földön, mit csinálsz majd a Jordán sűrűjében?
Az Úr panasza elpusztított birtoka miatt
Elhagytam házamat, lemondtam örökrészemről. Ellenségei kezére juttattam, amit egykor annyira szerettem. Mert olyan lett hozzám örökségem, mint az oroszlán az erdőben: vadul ordít ellenem. Ezért hát meggyűlöltem. Vajon szép tollazatú madár az én örökségem, hogy a madarak mindenfelől köré gyülekeznek? Rajta! Gyűljetek össze ti is mind, vadállatok, gyertek, hogy felfaljátok! Sok pásztor pusztította szőlőmet, és taposta osztályrészemet. Kietlen pusztasággá tették gyönyörű birtokomat. Gyászba borították, feldúlták; összetiporva hever színem előtt. Teljesen elpusztult az egész ország, és nincs, aki bánkódnék miatta. A puszta minden kopár dombja felől pusztítók érkeztek; [mert az Úr kardja emésztő kard]. Az ország egyik szélétől a másikig nincs békessége egyetlen élőnek sem. Ha búzát vetnek, tövist aratnak; fáradnak, mégsem boldogulnak. Szégyent vallanak aratáskor az Úr rettenetes haragja miatt.
A szomszédos népekre váró ítélet és üdvösség
Ezt mondja az Úr: Ami gonosz szomszédjaimat illeti, akik kinyújtották kezüket örökrészemre, amelyet népemnek, Izraelnek juttattam, ezt teszem velük: Kitépem őket földjükből. [De kitépem Júda házát is a kezükből.] Ám aztán, hogy kitéptem őket, megkönyörülök rajtuk, és visszavezetem őket, mindegyiket a maga örökrészébe, a maga országába. És ha gondjuk lesz rá, hogy megtanulják népem útjait, és az én nevemre esküsznek, ilyen módon: „Amint igaz, hogy az Úr él”, úgy, ahogy a népem megtanult tőlük Baálra esküdni, akkor helyük lesz majd az én népem között. De ha valamelyik nemzet nem hallgat rám, kitépem gyökerestül, és elpusztítom – mondja az Úr. Közöm. Miért szerencsések a gonoszok, s miért élveznek békét a hűtlenek? Teljesen elpusztult az egész ország, és nincs, aki bánkódnék miatta. De ha valamelyik nemzet nem hallgat rám, kitépem gyökerestül, és elpusztítom – mondja az Úr. Három alfejezet, három mondatban. Az Istennek személyes érzései vannak. Vonzalmai, amelynek ellene lehet mondani. Olykor sokan meg is teszik. Ez ellehetetleníti a kapcsolatukat. Nagy kár.