Mickey webnaplója

Így, csupa nagybetűvel.
Kóstolgatom a szót, kóstolgatom a dinnyét. Próbálok utánanézni a szó eredetének. Találtam rá utalást. Délről kerülhetett hozzánk a szláv dinya szó.  
Ízlelgetem:
Dinnye, dinnye.
Mennyi dinnye.
Ejnye, de mennyei
ízű ez a dinnye.
Gyermekkoromba vonulok emlékezni. Apánk bőr derékszíját a rézkilincsre akasztotta, és azon fente borotvakését.  Általában dudorászott, nemritkán ilyesfélét hallottunk félhangosan a konyhában:
a dinnye-dinnye-dinnye-dinnye- innye-dinnye-dinnye-dinnye,
a dinnye-dinnye-dinnye-dinnye-dinnye-dinnye-din.
Ez a dinnyegés-dünnyögés pedig dallammal történt, és ezt a dallamot Schumann írta. Címe a pillangó. Azaz Papillon, azaz Schmetterling, azaz Butterfly, azaz bábocska. Dinnyeszerető lepke lehetett a komponista múzsája, mert ritmusa trocheikus.
Ma vettünk egy görögdinnyét (de nem azért, mert onnan való, hanem azért, mert gurul, azaz görög). Még dinnye, de Lőrinc nap már közel. Hogy is mondjam: gyorsfogyasztású ez a hét és félkilós, leginkább egy Zeppelinre hasonlító gyümölcs, ami nem gyümölcs, hanem zöldség, hiszen tökféle. Mire ezeket a sorokat leírtam, a felén túl vagyunk.
Igyekszünk, megígérem.
Addig pedig idősödő férfitársaimnak ide írom, hogy egy afrikai orvos határozottan kiáll amellett, hogy a prosztata-gondokon kifejezetten a dinnye segít. Az ő hanghordozásával őrzöm fülembe ellentmondást nem tűrő véleményét: dinnye. Kérdem, melyik dinnye? A görög, vagy a sárga? A pasteque vagy a melon? Kérdésemet félresöpri. Dinnye, mindegy, milyen. Dinnye.
Amikor ezzel előrukkolt, akkoriban még csak rá se néztem a növényekre, mert mind „ellenségünk” – amint megállapította a paleo-ketogenológus. Itt bajban leszek a dinnyével. Igaz, hogy a paleo-ketogenológus előtt még korábban az urológus a tablettán kívül aprólevelű fűzike-teát javasolt hidegen sajtolt tökmagolajjal kiegészítve.
Itt legyen az ember okos.
Oda jutottam, hogy dülmirigybántalmak ellen a legjobb, ha az ember lánynak születik.     
Siral 5. fejezet
AZ ÖTÖDIK SIRALOM
Emlékezz, Uram, arra, ami velünk történt, nézz le ránk és vedd tekintetbe gyalázatunkat! Örökrészünk idegenek kezére került, házainkat mások birtokolják. Apátlan árvák lettünk; az anyák olyanok, mint az özvegyek. Saját vizünket pénzért isszuk, és meg kell fizetnünk a saját fánkért. Igát hordozunk nyakunkon; üldöznek bennünket; már a végünket járjuk; nincsen nyugalmunk. Egyiptom felé nyújtottuk ki kezünket, és Asszíria felé, hogy kenyérhez jussunk. Atyáink vétkeztek, de nincsenek többé, mi viseljük vétkeik terhét. Szolgák uralkodnak rajtunk, és nincs, ki megszabadítson kezükből. Életünk kockáztatásával szerezzük be kenyerünket, szembeszállva a pusztában a karddal. Bőrünk úgy izzik, mint a kemence az égető éhségtől. Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban. A főembereket saját kezükkel akasztották fel, s az öregekre sem voltak tekintettel. Az ifjakat befogták malmot hajtani, s a gyerekek megrokkantak a fahordásban. A vének nem gyülekeznek már a kapukban, a fiatalok abbahagyták a mulatságot. Eltűnt szívünkből a vidámság; gyászra fordult a körtáncunk. Lehullott fejünkről a korona. Jaj, nekünk, mert vétkeztünk! Ezért oly szomorú a szívünk, ezért borítja könnyfátyol a szemünk. Mert elpusztult a Sion hegye, sakálok tanyáznak rajta. De te, Uram, mindörökre megmaradsz, királyi trónusod nemzedékről nemzedékre. Miért feledkeznél meg rólunk mindörökre? Miért hagynál el minket hosszú időre? Téríts magadhoz minket, Uram, és mi megtérünk; fordítsd jóra napjainkat, úgy, mint régen tetted. Vagy tán végképp elvetettél minket, olyannyira haragszol ránk? Közöm: A történelem sokszor ismétlődik. Saját vizünket pénzért isszuk, és meg kell fizetnünk a saját fánkért. Jézus Péterhez fordul: Mondd, Simon, a királyok kiktől szednek vámot a fiaktól vagy azt idegenektől? Jézus megerősíti: Helyesen feleltél, mégis... A népek embertelen kiszipolyozása állandó. Ezért mondja Jézus: Szegények mindig lesznek veletek. Az asszonyokat meggyalázták Sionban, ... és Magyarországon és Svédországban és melyik országban nem? Pedig nagyon nem jól van ez így. Életünk kockáztatásával szerezzük be kenyerünket...56-ban mi is életünk kockáztatásával szereztük be, de ma sem jobb a helyzet a békétlen világban. A gyerekmunka embertelensége is fennáll... Hát téríts magadhoz minket, Uram, fordítsd jóra napjainkat!