Mickey webnaplója

Hervad már ligetünk, díszei hullanak – írja kedvenc versemben (Közelítő tél) Berzsenyi. Az én őszöm akkor indul, amikor a balkon muskátlijain a levelek egymásután kezdik színüket veszteni, elsárgulnak. Ezek az elszáradt levelek könnyen leszedhetők, és a kopasztás után újra üde zöldekké lesznek a virágok. Ám mindez csak megtévesztés, elodázása az elkerülhetetlen szezonvégnek. A fagy beállta után levelek ide, levelek oda, a muskátli látens életet él, jó esetben valahogyan átvészelve a téli időszakot.
Az idő is fordul. Az ég nem mordul, mert nem villámlik, csak esik. Esik némán, és nem szárad föl rekordidő alatt, hanem avarrohasztó nedvességként meglapul a földön.
Hiszen szeptember van.
A környékünkön lévő iskolák körzetében félnyolc és nyolc között bajos autóval közlekedni, mert a legtöbb szülő ma már nem engedi el egyedül gyalog gyermekét, hála a tévé mindennapi félelemkeltésének, hanem autóba vágja, és az intézményig kíséri. Addig pedig parkol, ahogy tud, mi meg közlekedünk tőlük, ahogy tudunk.  
Bezzeg az én időmben.
Utcafelelőst állítottak a tanítók a gyerekek fölé (közülünk egyet). Az ő feladata volt beszámolni, hogy történt-e a hazamenetel során valamiféle „rendkívüli esemény”. Spicliskednie kellett, csakúgy, mint a leckefelelősöknek.
Szép régi világ.
Ízelítő a Báruk könyve 3. f.-ből:
Mindenható Urunk... Ne gondolj többé atyáink bűneire; ebben az órában gondolj inkább saját kezedre és nevedre. Igen, Urunk, te vagy a mi Istenünk, s mi dicsőítünk téged, Urunk! ...
3. A BÖLCSESSÉG IZRAEL KIVÁLTSÁGA
Izrael.... Tanuld meg, hol van a tudomány, hol az erő, hol az értelem, s akkor megtudod azt is, hol a maradandóság és az élet, hol a szem ragyogása és a béke. ...  Ó, Izrael, milyen nagy az Isten hajléka, milyen messze terjed a birtoka: nagy és határtalan, magas és mérhetetlen... A csillagok vidáman ragyognak helyükön, de ha ő szólítja őket, azt felelik: „Itt vagyunk!” Vidáman csillognak alkotójuk előtt: Ő a mi Istenünk, senki sem hasonlít hozzá! Ő felkutatta a tudás minden útját, s átadta Jákobnak, a szolgájának, és Izraelnek, akit szeretett. Így jelent meg a földön és társalgott az emberekkel. Közöm. Báruk csodálattal néz a világmindenség alkotójára és örömmel fedezi fel, hogy kapcsolatban állhatnak az úrral. Bocsánatáért imádkozik. Alapállása mindnyájunk számára példa lehet. Az istenfélelem a bölcsesség kezdete – amint több helyütt olvashatjuk az ószövetségben.