70. születésnapomra megkaptam néhány velem egykorú lap fénymásolatát. Nézzük most már, hogy mit ír a korabeli lap, pl. A Magyar Nemzet. Mi tagadás, furcsa világot mutat a szeptember 24.-i szám.
Miket is?
Beszámol egy Szabadság c. amerikai magyar lapról, amely „a népi Magyarország felépítésének árnyékát” vetíti előre. Olvashatunk az éppen zajló párizsi békekonferenciáról, arról, hogy az egyébként kiválóan felkészült magyar delegációt hogyan lehetetlenítik el. A szobácskát zsúfoltságig látogatók töltötték meg, a magyar küldötteknek csak állóhely jut. A kérdezők között az egyik a magyarok fő vádlója. A teremben mindent megkíséreltek, hogy a delegációba fojtsák a szót. Nem érdekelte őket, hogy mi lesz „a határokon kívül rekedt harmadfélmillió magyar sorsa... A győzelemtől mámoros tanári kar igyekezett ízekre szedni a kudarcoktól megfélemlített magyar nemzedéket... A győztes jogára hivatkozva követelnek revíziót, ugyanakkor bennünket vádolnak revizionizmussal.”
A hatkolumnás lapot nem idézhetem végig, mindenesetre érdekes stúdium. Még néhány sajátosság: Három felsőfokú tanintézmény kezdi Veni Sanctéval a tanévet. Tildy Zoltán beszél a 100 éves balatoni hajózás ünnepségén. Ezt mondja többek között: „Nem származik abból számunkra semmi jó, ha tagadólag fordulunk szembe azzal, amit a nép milliói akarnak.”
A Tombor honv. min. özvegyének kiutalt lakásba Illy Gusztáv ezredes költözködik be.
A németek semmit se tanulnak, mondja König francia tábornok, aki eltökélt, hogy kiirtja a porosz ideológiát.
A szegedi Szent Gellért ünnepen Grősz József mondja: „Minden legyőzött népnek akad pártfogója, csak nekünk magyaroknak nem... magunkra maradtunk.” Ugyanott Czapik Gyula : „nem szabad hazudni a politikában, nem szabad gyűlölködni sem a társadalmi, sem a nemzetközi életben. Nem szabad országokat eltipornia hatalom és a béke szent címén sem.” Mindszenty József pedig: „Eljutottunk oda, hogy fehér embereket úgy hajtanak egyik helyről a másikra, mint a Hortobágyon a barmokat, és elkergetik őket az ősi földről, az ősi házból. Szükségünk van a nagy ősök, így Szent Gellért tüzes példájára. ”
Érdekes, hogy a gumiabroncsot pneumatiknak, a telefont olykor távbeszélőnek, az autóbuszt társas autónak is írják. Létezik a tömbmegbízott intézménye. Hirdeti a lap, hogy „az Atom G. G. a poloskák atombombája”. Egy hónappal a forint bevezetése után napi 25 forintot kérnek a Miramare panzióban, Szabadsághegy, Hollós út 4. alatt. Már akkor is használtak redundáns kifejezéseket pl. a preventív megelőzésről írva. A Kossuth rádió ígéri, hogy 14,45-től „Madaras Gizella füttyszámai” hallhatók fél óra hosszat. A meteorológia 24-re kisebb felhőátvonulásokat jósol eső nélkül: lehűlés várható, helyenként köd. A hőmérséklet 18 fokot meghaladó.
Ilyen korban, ilyen napon születtem meg, ha erről nem is tudósít az újság.
***
A tegnapi népszavazásról már mindent is elmondtak a kommentátorok. Bár nem érte el a részvétel az 50%-ot, minden párt saját győzelméről beszél. Soha még ekkora siker kis hazánkban!
Nemde?
Ízelítő az Ezekiel 26. fejezetből:
Tírusz ellen
... Tírusz nevetett Jeruzsálemen: Összetört a népek kapuja és felém fordult. Ahol bőség volt, ott most pusztulás van!”  ezt mondja az Úr: ellened fordulok... Ledöntik Tírusz falait, lerombolják tornyait. Még a port is lesöpröm róla, és kopár sziklává teszem. ...észak felől kivezénylem Tírusz ellen Nebukadnezárt..., népedet kardélre hányja, hatalmas oszlopaidat meg a földre dönti. Kincseidből kifosztanak, áruidat elrabolják, falaidat lerombolják, díszes házaidat feldúlják, kövedet, fádat és törmelékedet vízbe hányják... Hatalmas voltál ... Az alvilág országában fogsz lakni, örökös magányban, azokkal, akik sírba szállnak, nehogy visszatérj és tovább élj az élők földjén. Semmivé teszlek, és többé nem leszel. Keresnek, de soha többé nem találnak – mondja az Úr, az Isten. Közöm. Vajon hittek-e a korabeliek Ezekielnek? Megdöbbentek-e szavain? Változtattak-e magatartásukon? Próbáltak-e elmenekülni Tírusz vidékéről? Ha igen, hová? Mi lett velük? A világ mulandósága óhatatlanul beugrik ezeket a pocakba mondott jóslatokat olvasva.
„Minden csak jelenés; minden az ég alatt,
Mint a kis nefelejcs, enyész.” (Berzsenyi)