Kocsis Zoltán meghalt, de nem egészen. Hatalmas látható, olvasható és főleg hallható anyagot hagyott ránk, és utódaira.
József Attilával elmondhatja:
Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-tani!
Testamentuma lehet az a kijelentése, amelyben felhívja az illetékesek figyelmét a Kodály-módszerrel történő zenére nevelés kötelezővé tételének fontosságára.
Kocsis Zoltán korán meghalt. Így van. Ma az átlagéletkor hosszabb az általa megélt éveknél. De egy zseni, aki élete gyertyáját mindkét végén égeti, messze nem átlagembernek számít átlagéletkorral. Mozart harmincas éveinek a közepén hagyja itt a földi létet, Mendelssohn negyven sincs tán, amikor meghal, Schubert harminc. Karinthy Fr. azt írja Bicsérdynek: „A tartalmat nem lehet tartammal pótolni... Nekem vagy egy boldog percet ajánljon ön, vagy pedig a halhatatlanságot..., de huszonhárom méter szegélyben és tíz kiló semmiben és száz esztendő életben nem egyezem ki.” Karinthy 53 évet élt. Életműve önmagáért beszél. Kocsis Zoltánra is áll ugyanez.
Halálával szegényebb lett az ország. Ez önmagában teljesen igaz. Amit nem kérdeztünk meg tőle, egyhamar nem tudjuk meg. De az ország, szélesebb körbenézve a világ nemcsak szegényedik, hanem gazdagodik is, amennyiben jönnek az új generáció lángeszei, váteszei, művészei. Nem kell bizonyítanom, hogy a tudományok, a művészetek művelői, de a tisztes polgárság is minden időben megteremtette a maga új zsenijeit. Örök kérdés persze, hogy ha Beethoven nem születik meg, akkor az ő hangja helyett mi fémjelezte volna a zenetörténet rá vonatkoztatható szeletkéjét. Ugyanazt semmi, de más, hasonló zenék éppenséggel teremhettek volna.
Mindez csak fantáziálás. Miközben a napokban sok Kocsis interpretációt végighallgattam, ilyen gondolatok keletkeztek bennem.
A világhírű (zongorista, komponista, dirigens és) tanárnak pedig adjon az Úr alkalmas helyet az ő országában.
Ozeás könyve 1. f.
Címzés. Az Úr szózatot intézett Ozeáshoz, Beeri fiához, Uzija, Jotam, Acház és Hiszkija júdeai királyok idejében, s Jerobeámnak, Joás fiának, Izrael királyának idejében.
I. OZEÁS HÁZASSÁGA; A HÁZASSÁG JELKÉPES ÉRTELME
Ozeás házassága és gyermekei
Amikor az Úr szólni kezdett, ezt mondta az Úr Ozeásnak: „Menj, végy feleségül egy parázna asszonyt, és legyenek paráznától fogant gyermekeid; mert parázna módon elhagyta az ország az Urat.” El is ment, feleségül vette Gomert, Diblaim lányát. Az asszony fogant, és fiuk született. Ekkor azt mondta az Úr: „Nevezd el Jiszreelnek, mert rövidesen megtorlom Jiszreel vérét Jehu házán, és megszüntetem Izrael házának királyságát. Jiszreel völgyében azon a napon összetöröm Izrael íját.” Amikor az asszony ismét fogant és leányt szült, így szólt az Úr: „Hívd »Nincs irgalom«-nak, mert ezentúl nem irgalmazok Izrael házának, nem bocsátok meg neki többé. [Júda házában azonban irgalmas leszek: megmentem őket az Úr, az ő Istenük által; nem íjjal, karddal és harccal, nem lovakkal vagy lovasokkal mentem meg őket].” Amikor „Nincs irgalmat” elválasztotta, fogant és fiút szült. Erre így szólt az Úr: „Nevezd el »Nem népem«-nek, mert nem vagytok többé az én népem, és én sem vagyok többé a ti Istenetek.” Közöm. Ahogyan az ontogenezis leképezi a filogenezist, hasonlóképpen a házasok szövetsége tükrözi ebben az esetben az Úrral kötött szövetség állapotát. Nem túlságosan hízelgő a korabeliekhez. A „nem népem” éles ellentétben áll a szokott, „ők az én népem én meg az ő Istenük leszek”-formulával.