Halottaink címmel rovatot vezetett P. NF. SJ a Magyar Papi Egység c. kiadvány végén. Itt sorolta, hogy az utolsó időszakban ki mindenki hunyt el a papok közül.
Mennek el a nagyok, olvasom a fb-on. Kertész Imre, Esterházy Péter, Kocsis Zoltán nevét sorolják, de ugye „elment” Bud Spencer, is, most meg a Mr. Stokes figuráját alakító színész, az angol sorozat kedvence, de ugyanígy elhunyt Helmut Schmidt német kancellár kb. egy éve, és mára Leonard Kohen ismert énekes és szerző (akitől kedvenc számom máig a So long Marianne) is. Legyen mindnek könnyű a föld, vagy másképpen, nyugodjanak békében, még másképpen, Isten nyugosztalja őket, vagy ahogyan a hajdúnánási öreg temetőben olvastam egykor: ABFRA, azaz a boldog feltámadás reménye alapján. Mi, az élők mindnyájan menetelünk az egyirányú utcában. Helyesebben úton, mert valahonnan valahová tartunk.
Felmerült a kérdés, hogy hogyan lehet, hogy a jók mennek el, akiknek a hiányában szegényedik a föld, másfelől, hogy lehet az, hogy annyian halnak azt utóbbi időkben?
Nincs itt semmiféle misztérium, legalábbis én nem látok ilyet.
- Elmennek a kevésbé jók is, csak haláluk nem ver fel akkora port.
- Sokan halnak meg, ez a látszat. A hírközlő technikák olyan módon behálózzák a földet, hogy azonnal értesülünk valamennyi híresség elhunytáról. Méghozzá sokszorosan. Ez korábban nem létezett.
- Másrészt, ha igaz, hogy a gyermekkoromban élő négymilliárdos földlakosság közel megduplázódott az elmúlt évtizedek alatt, akkor annak egyenes következménye, hogy a dupla létszám dupla elhalálozást von maga után. Ami pedig azt illeti, a régi tehetségek nyomán jönnek az új tehetségek. Haydn után Mozart, Beethoven Brahms, Chopin és Gershwin után Penderecki, Arvo Pärt... és még oly sokan mások.
A régiek elvesztését okkal gyászoljuk, az újak jelentkezését pedig okkal üdvözöljük.
Ozeás 5. f.
A papok, a vezetők és a király a népet romlásba döntik
Halljátok, papok, figyelj, Izrael háza; hallgass ide, királyi ház, mind, akik a jogrend őrei vagytok! Kelepcévé lettetek Micpában, kifeszített hálóvá fenn a Táboron. Mélyre süllyedtek gonoszságukban, ezért megbüntetem őket. Efraimot jól ismerem, Izrael nincs rejtve előttem: igen, paráználkodtál, Efraim, Izrael bemocskolta magát. Tetteik miatt Istenükhöz vissza nem térhetnek, szívük mélyén a paráznaság szelleme, az Urat nem ismerik. Saját gőgje vádolja Izraelt, bűnei megrendítik Izraelt és Efraimot, és Júda is elbukik velük. Birkanyájukkal és ökreikkel együtt az Úr keresésére indulnak, de nem találják, mert elrejtőzött előlük. Vétkeztek az Úr ellen, pártütő fiakat nemzettek. Mire a hónap megújul, elpusztulnak örökségükkel együtt.
Testvérháború
Fújjátok meg a kürtöt Gibeában, a trombitát Rámában, verjétek fel Bet-Avent, ébresszétek föl Benjamint! Efraim pusztasággá lesz a büntetés napján; amit hirdetek, azt Izrael törzsei nem kerülik el. Júda fejedelmei olyanok lettek, mint az ember, aki elmozdítja a határkövet; ki is árasztom rájuk haragom özönét. Az elnyomó Efraim megsérti a törvényt, kedvét leli benne, hogy semmiség után fusson. Olyan leszek Efraim számára, mint a moly, Júda házához, mint a rothadás.
Fölösleges szövetkezni az idegenekkel
Efraim látta betegségét, és Júda a sebét; Efraim elment Asszíriába, Júda meg a nagy királyhoz fordult, de az nem tud meggyógyítani titeket, és nem távolítja el rólatok a sebet. Mert olyan leszek Efraim számára, mint az oroszlán, Júda házához, mint a fiatal oroszlán; én, én tépem szét, aztán odébbállok; magammal hurcolom zsákmányomat, nem ragadhatja el tőlem senki.
Az Úr elhagyja népét
Elmegyek, visszatérek lakóhelyemre, míg be nem ismerik vétküket, és nem keresik színemet: nyomorúságukban hamar hozzám sietnek. Közöm. Rossz idők járnak Izreaelre és Júdára egyaránt. Az Úrnak a történelembe való gondviselő beavatkozását komolyan hitték az emberek egészen a felvilágosodás koráig. Attól kezdve deistákká lettek: elfogadták, hogy Isten megindította az univerzumot, azóta tétlen szemlélője az eseményeknek. Ez nem így van, csak éppen nagy türelmű. Türelme nem jogosítja fel azt embereket arra, hogy visszaéljenek türelmével netán szemtelenkedjenek.
2016.11.11. 13:31 emmausz
Jönnek, mennek, jönnek...
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr2211950281
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek